Peter James: Nyomtalanul (Roy Grace #17)

Roy Grace felügyelő ezúttal egy rejtélyes eltűnés ügyében nyomoz. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, ha kíváncsiak vagytok, hogy ők mit gondolnak erről a krimiről.

Egy szerencsé játékosé lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv, ha követitek a turnénkat, és részt vesztek a nyereményjátékunkban.

General Press, 2024

432 oldal

Fordította: Kajsza Krisztina

Goodreads: 4,35

Besorolás: krimi, thriller

Nincs holttest?

Nincs nyom?

Bűntény sincs?

Ez a vasárnap is ugyanolyan, mint a többi. Niall és Eden kirándulni megy, hosszan kocsikázik a környéken, és hazafelé megáll a helyi szupermarketnél. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozik minden. Niall hiába várja a parkolóban, Eden soha többé nem tér vissza a boltból. Otthon sem várja a férjét, és sem a családjuk, sem a barátaik nem hallottak felőle. Nyomtalanul eltűnik.

A gyanú egyből Niallra terelődik. Gyilkosság vádjával azonnal letartóztatják, és egyre érdekesebb bizonyítékokra bukkan a rendőrség. Roy Grace főfelügyelő azonban hamar rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik, és ez lehet a pályafutása eddigi legrejtélyesebb ügye.

Erről a könyvről előzetesen csak annyit tudtam, hogy krimi és hogy egy sorozat része, így rá is kérdeztem a többieknél, hogy ha nem olvastam a többit, akkor is élvezni fogom? Miután egy nagy igent kaptam rá, így nekiláttam.

A történet szerint egy házaspár - Niall és Eden egy jó sikerült hétvégi kirándulás után megáll a helyi Tesconál, mert a feleség szerint elfogyott otthon a macskaalom. A férj a kocsiban marad, a nő pedig elmegy vásárolni. De miután hosszú idő után se tér vissza, ezért először a férj a Tescoban keresi, majd miután ott nem találja, ezért hazamegy, gondolván, az asszony valamiért megorrolt rá és egy barátnőjével tért haza. De Edennek otthon sincs semmi nyoma, Niall pedig végső elkeseredésében a rendőrséghez fordul és bejelenti a felesége eltűnését.

A rendőrség pedig komolyan veszi a bejelentést és nyomozni kezd, az ügyet pedig Grace főfelügyelő kapja meg.

Rengeteg nyomot találnak és szinte mind a férjre tereli a gyanút. Viszont, mivel a férj szemszögét is olvashatjuk már az első pillanattól kezdve, így érezhető, hogy valami itt nagyon nem stimmel. A főfelügyelő és maga a nyomozó csapat is egyre inkább gyanúsnak találja a férjet, de ha tényleg ő a gyilkos, akkor hol van a holttest?

A történet több szálon is fut, hiszen maga a nyomozás mellett betekintést kaphatunk Grace főfelügyelő magánéletében is, ami egyáltalán nem egyszerű, hiszen a terhes felesége és kisfia mellett velük él az előző házasságából származó, elég problémás fiúk, Brunó is. A fő szál persze a nyomozás maga, ahol én, mint iszapszemű vén rája már kb a köny negyedénél tisztában voltam vele, hogy mi történt az asszonnyal, míg a nyomozók - persze, ők a kézzel fogható nyomok után mentek és valószínűleg nem láttak vagy "száz évadnyi" mindenféle nyomozós sorozatot - csak küzdöttek.

Őszinte leszek, miután nagyjából kitaláltam, hogy mi is történhetett Edennel, inkább Grace felügyelő magánélete volt az, ami inkább érdekelt. Ami történt velük - tragikus és borzalmas, és valahogy az ő esetében jóval kíváncsibb voltam, hogy mi is történt pontosan, mint az, hogy mi történt az eltűnt asszonnyal.

De senkit ne tántorítson el az, hogy én hamar rájöttem, hogy mi történt, hiszen a szerző még így is képes volt egy-két olyan jól időzített csavart beletenni a történetbe, amire én is csak pislogtam. A történet pedig jó ütemben halad, az írásmód könnyed, a szereplők pedig mind érdekesek a maguk nemében. Amit picit furának éreztem, azok a rövidebb fejezetek, amelyek kis mértékben a történet lendületét néhol megakasztották.

Összességében egy nagyon jól megírt, fordulatos regényt olvashattam, amelyet főleg Peter James rajongóinak ajánlok, mert ők már tudják, hogy mit kapnak, de azoknak is nyugodt szívvel ajánlom, akik még csak most ismerkednek a szerzővel, mert igen, ez egy sorozat, de egy-két apróbb momentumtól eltekintve (ami valószínűleg csak számomra tünt fel, hiszen nem ismertem a szereplők előzményét) teljesen nyugodtan "fogyasztható" különálló regényként is.

Borító: Illik a történethez

Kedvenc karakter: Roy Grace főfelügyelő

Szárnyalás: az érdekes nyomozás

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalom, bosszankodás és igen, van benne szomorú rész is

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A regény egy rejtélyes eltűnés utáni nyomozásról szól. A játékunk is ehhez kapcsolódik. Minden állomáson egy képet találtok egy filmről, ami szintén egy rejtélyes eltűnéshez kapcsolódik. A feladat kitalálni a film címét és beírni a rafflecopter megfelelő rublikájába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Május 02 - Kelly és Lupi olvas
Május 03 - Milyen könyvet olvassak?
Május 05 - Könyv és más

Áprilisi összegzés

Az áprilist egy régi tartozásommal kezdtem, ugyanis A bronzlovas sorozat záró kötetét még február végén kézhez kaptam a Könyvmolyképző Kiadótól, és mivel ez tavalyi megjelenés, minél hamarabb szerettem volna megszervezni a blogturnét. Félelmeim voltak az olvasással kapcsolatban, elsősorban a tartalom miatt, hiszen már évekkel ezelőtt lespoilereztem magamnak, hogy kb. mire számíthatok, a másik berzenkedés a regény hossza miatt volt bennem, egyáltalán nem szeretem az ekkora monstrumokat. A blogbejegyzésem a regényről kimerítően részletes és enyhén spoileres is. Sajnálom, hogy csalódnom kellett, és csak három csillagra tudtam értékelni. Ja és kilenc napig olvastam, ez átlag 100 oldal naponta.
Ezután egy nagyon könnyed, rövid, laza young adult regényre vágytam, így körülnéztem a polcaimon és Joss Stirling: Angel regényére esett a választásom, ami a Lélektársak sorozat ötödik része. 2017-ben megjelent regényről van szó, ami elég régóta vár rám, igazából tavaly került sorra a negyedik rész, úgyhogy képben voltam, és nagyon szórakoztatónak találtam. Végigéltem a szereplőkkel egy zenei fesztivált, kialakuló szerelmet, úgyhogy hozta a várakozásaimat, négy csillagot kapott.
Ezután egy számomra új szerző következett, Cora Reilly: Becsület című regénye, amit a múlt hónapban vettem. Tavalyi regényről van szó, májusban mégis újra kiadják majd, új borítóval, én nagyon örülök, hogy még sikerült a régi borítóval megcsípni, ez jobban tetszik. Rögtön három könyvét is megvettem a szerzőnek, és eléggé kiakasztott, hogy nem igazán jött be, sajnos csak két csillagot adtam rá, ebben semmi valódi maffia tartalom nem volt, és a romantikus szál is inkább egy stockholm szindrómára emlékeztetett, kiérdemli a hónap csalódása címet is. Még fogok próbálkozni a szerzővel, ha már beszereztem.

Ezután egy vágyott megjelenés következett, ugyanis a hónap utolsó napján jelenik meg Colleen Hoover új regénye, a Heart Bones - A szív csontjai, nálunk kezdődött ma a blogturné is. Tetszett a regény, de nem lett olyan szintű kedvenc, mint a többi ya korosztálynak szóló regénye, persze azért gyönyörű mondatokkal és versekkel lettem gazdagabb általa, nagyon megéri elolvasni. Négy és fél csillagra értékeltem.
Év elején kaptam kézhez a Könyvmolyképzőtől egy tavaly decemberi megjelenést, amit recenzió céljából kértem. Végre sorra kerülhetett Amie Kaufman és Megan Spooner Lehulott csillagok sorozatának befejező része, a Their Fractured Light - Megtört fényük. Nagyon szerettem az első két részt, ötcsillagos élmények voltak. Megemlíteném, hogy az első rész 2016-ban jelent meg, majd a második 2018-ban, a harmadik 2023 év végén jött ki. Tudom, örülhetek, hogy nem lett elkaszálva a sorozat, mégis ezek a többéves csúszások azért rosszul esnek. Ebben az esetben 7 és fél év alatt jött ki a három rész. Mondjuk szerencsére  pontosan emlékszem az előzményekre. Egyszerűen imádtam a befejezést, kb a regény felétől becsatlakozott az előző két rész 4 főszereplője is, úgyhogy együtt oldották meg a bonyodalmat. Izgalmas volt, megfelelő mértékű romantikával, örülök, hogy így zárult a sorozat, természetesen öt csillagot kapott, egyben a hónap kedvenc olvasmánya lett.
A hónap utolsó előtti olvasása egy történelmi romantikus, egy nagyon kedves régi szerzőm, Johanna Lindsey-től A szívvel ne dacolj! Megmondom őszintén, ez a választás Moly-os kihívás miatt történt, olyan könyvet kellett olvasnom, melynek az eredeti megjelenése 1989. Egy swiftie ennyiből már kitalálja, vajon milyen kihívásra kellett. Ez volt a szerzőtől a 24. regény, amit olvastam, régebben nagy kedvencem volt, még így is maradt pár olvasatlan regénye a polcomon. Sajnos ez a történet nem hengerelt le, három csillagot megérdemelt. 

Végül találtam egy ismeretterjesztő könyvecskét, Louie Stowell és Peter Allen: A csillagászat és az űr története, ezt a kisebbik lányom szanálta ki a szobájából, tőlem kapta vagy 15 évvel ezelőtt. 104 oldalas a könyv, tele képekkel, és egész jól felvázolja kisiskolás szinten a címben ígérteket. Kedvenc témám, úgyhogy jól szórakoztam, négy pontot kap, mert benne maradt egy baklövés.

Összesen 6+1 könyvet fejeztem be ebben a hónapban, ez 2920 oldal.

Májusra nincsenek kőbe vésett terveim, jönnek majd recenziók, és régi könyvekkel is szeretnék haladni. Sok romantikust tervezek. Beszerzéseim is voltak, de van ami úton van még, úgyhogy a következő hónapban mutatom.

Folyt.köv.

Neal Schusterman: Próféta (Kaszások kora #3)

 

Neal Shusterman trilógiája az utolsó részéhez érkezett. Lépjünk be együtt ismét a kaszások világába, és derítsük ki közösen, hogy vajon sikerül-e a hataloméhes főpengének átvenni az irányítást az egész világ felett. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a kalandokban és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Lampion Könyvek, 2024

528 oldal

Fordította: Vereckei Andrea

Goodreads: 4,19

Besorolás: YA, ifjúsági, fantasy, utópia,

A Kaszás és a Viharszem című bestseller folytatása

„Bárki beszélhet a Viharszemhez. De csak nekem válaszol.”

Örökkévaló megsemmisült. Citra és Rowan eltűnt. A Viharszem elnémult. Úgy tűnik, már semmi nem áll a hatalomra éhes Goddard főpenge útjában, hogy átvegye az irányítást a kaszások, sőt a világ fölött. Vajon megállíthatja őt még bárki? Vagy végleg összeomlik a kétszáz éve fennálló tökéletes rend?

A trilógia befejezésében egy félszeg fiúból akarata ellenére próféta válik. De sikerül-e véghez vinnie a küldetését, ha senki, még ő maga sem tudja pontosan, mi az?

A Kaszások kora-trilógia utolsó része

És eljutottunk a befejező kötethez. Hatalmas utat jártunk be a főhőseinkkel együtt, akik a megszeppent Kaszás tanoncokból szó szerint hősökké nőtték ki magukat. És milyen út vezetett el idáig! Könnyel, vérrel, izgalommal, lemondással, sok-sok fájdalommal volt kikövezve ez az út. És, ha őszinte szeretnék lenni, akkor még mi minden vár majd rájuk!

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért (innentől lehet, hogy lesz, ami picit spoileres annak, aki nem olvasta még el a második részt). A nagyjábólt azért tettem bele, mert ahogy a későbbiekben kiderül, körülbelül 3 év telt el az Örökkévaló elsüllyedése óta.

A sziget ugye elsüllyedt, Rowan és Citra pedig eltűntek. A kaszások vezetését Goddard vette át, a Viharszem pedig mindenkit kihágónak nyilvánított és egyetlen egy emberrel hajlandó csak kommunikálni. Belőle persze proféta válik, mindenki őt isteníti, hiszen a Viharszem volt eddig az életüket befolyásoló, meghatározó "dolog", ami most csak ezzel az egy emberrel áll szóba.

Mondhatjuk úgy is, hogy a harmadik részt főleg a káosz és a fejetlenség uralja, ahol a rossz (Goddard) is próbál hatalomhoz jutni és Viharszem is beindítja a tervét. A terv pedig engem speciel nagyon kíváncsivá tett, hiszen tudtam, éreztem, hogy mindennek van valami oka, hogy Viharszem is valamire készül, de a szerző nagyon ügyesen, szinte csak a könyv utolsó harmadában fedte fel a kártyákat. Addig apró morzsákat szórt csak el mindenféle visszaemlékezések és naplóbejegyzések formájában.

Amit el kell mondanom, hogy sajnos számomra rettentő lassan indult be az utolsó könyv. Az elején csak kapkodtam a fejem, annyi új (és számomra akkor még) érdektelen információ ömlött rám, hogy nagyon nekikeseredtem, hogy mi lett ebből a jó kis sorozatból. Aztán beindult a történet és onnantól már szinte lerakhatatlan lett. Több szálon futott a történet, volt, ami izgalmasabb volt, volt, ami kevésbé, de mindre szükség volt, hogy összeálljon az egész.

A világképünk pedig végre kiszélesedett. Az első részben Rowan és Citra révén betekintést nyerhettünk a Kaszások szűk közösségébe. A második részben már távolabbra is utazhattunk, de még itt is inkább a Kaszásokat ismerhettük meg. És ebben a részben pedig már kontinenseket is váltunk és megismerhettünk másokat is.

Amit nagyon sajnáltam, hogy Faraday Kaszás rettentő keveset szerepelt benne, ahhoz képest, hogy első részben (és talán még a másodikban is) mennyi szerepe volt. De tudomásul kellett vennem, hogy itt már nem ő a főszereplő, ő segített nekik az útjukra indulni, az ő ideje már lejárt. De valahogy Rowannál is úgy éreztem, hogy nagyon nem tud a szerző mit kezdeni a karakterével. Amennyire pörgött a második részben, amennyi mindent véghezvitt, ahhoz képest itt csak "lébecolt". Ott volt, de túl sokat nem tett hozzá a történethez. Citra picit jobban járt, ő azért aktív szereplője volt ennek a résznek is, de igazán, aki a főszereplője lett, az Greyson Tolliver. Őt az előző részben ismerhettük meg és igen, ő az, akivel a Viharszem hajlandó kommunikálni és akit talán a maga módján kedvel is. Segíti a fiút, mellette áll, bár az is igaz, hogy nem önzetlenül, hiszen ő az, aki a "kéz" lesz Viharszem tervének megvalósításánál. És hogy mi az a terv? Na azt nem árulom el, ehhez el kell olvasnotok a könyvet:).

Amit még mindig nem tudtam kellően elhinni, az a szerelmi szál. Citra és Rowan nagyon cukik együtt - már amikor végre már együtt vannak, de árulja el nekem valaki, hogy mikor alakult ki náluk ilyen mély kötelék? Vagy én egy másik könyvet olvastam eddig? Valahogy megint úgy éreztem, hogy a szerző férfiként nagyon jól csűri-csavarja a történet szálat, érdekfeszítően ír, de a szerelmi szálnál elbukik. Igazából szerintem ide nem is kellett volna szerelmi szál, elég lett volna, ha barátok lesznek, hiszen egy barátság is lehet mély és lehet életre szóló. És igen, számomra ez sokkal hitelesebb lett volna.

És a történet befejezése? Szerintem eléggé megosztó lesz, sokan nem ilyen véget szántak volna a történetnek. Nekem picit keserédes lett, de így ahogy volt, tetszett. Sok szálat lezárt a szerző, de maradtak nyitott szálak is, amelyekkel simán tovább lehetne vinni ezt a történetet. De könyörgöm, ezt ne a rajongók nyomására tegye, hanem akkor, ha tényleg van mit még elmesélnie. De ha lesz ilyen, azt nagyon fogom várni!

Összességében nagyon jó volt ez a trilógia, a szerző egy nagyon különleges, hol disztópikus, hol utópikus világba repít el, szerethető vagy nagyon utálható karakterekkel népesítve be a történetet. Nem mondom, hogy ez volt a kedvenc részem a három könyv közül, de mindenképpen jó befejezése lett ezzel a trilógiának.

Borító: Látványos, illik a sorozat többi borítójához

Kedvenc karakter: Citra, Rowan

Szárnyalás: a végkifejlet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: talán az izgalom, ahogy beindult a történet

Értékelés:

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívták az az óceánkutató járművet, amelyet roncsmentővé alakítottak át?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub
Április 25 - Csak olvass!
Április 26 - Utószó
Április 30 - Kelly és Lupi olvas
Május 02 - Fanni's Library
Május 04 - Hagyjatok! Olvasok!
Május 06 - Könyv és más
Május 08 - Sorok között
Május 09 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Colleen Hoover: Heart Bones - A szív csontjai

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Colleen Hoover legújabb regényét Heart Bones - A szív csontjai címmel. Milyen jövő várhat egy szegény sorsú, megviselt lelkű lány és egy gazdag, mély sebeket hordozó srác kapcsolatára? A kíváncsi kérdések és az őszintének tűnő válaszok segítenek megfejteni egymás titkait? Kövesd végig a blogturnét, válaszold meg a kérdéseket és megnyerheted a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

336 oldal

Fordította: Sereg Judit

Goodreads: 4,25

Besorolás: YA/NA, romantikus, realista

A ​szerelem néha akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.
A szegénységben és nélkülözésben töltött gyermekkora után Beyah Grim kemény munkával végre kijuthat Kentuckyból: teljes ösztöndíjat kapott a Penn State Egyetemre. De két hónappal azelőtt, hogy jobbra fordulhatna a sora, egy váratlan haláleset után otthon nélkül marad, és kénytelen a nyár végét Texasban tölteni az apjával, akit alig ismer. Beyah csak abban bízik, hogy a nyár hamar eltelik, és sem ideje, sem türelme nincsen Samsonhoz, a szomszédban lakó gazdag, mindig komoly sráchoz. Kettejük között mégis olyan erős a szikra, hogy azt nem hagyhatják figyelmen kívül. Mivel a jövőjük az ország különböző sarkába szólítja őket, úgy döntenek, nem lehet köztük több felületes nyári románcnál. Sajnos azonban egyikük sem tudja, milyen örvény les rájuk, és a végén a szívüket talán a mélységbe ragadja.

Szinte semmit sem tudtam Colleen Hoover friss megjelenéséről, ezért meglepetésként ért, hogy ez a regény műfaját tekintve a young adult/new adult határán mozog, a szereplők épphogy beléptek a fiatal felnőtt korba.  A történetet a főszereplő lány, Beyah szemszögéből olvashatjuk, aki nehéz gyerekkoron van túl, egy függő anya mellett kellett felnőnie, tulajdonképpen inkább mondhatjuk, hogy túlélnie, hiszen gyakran nem volt ennivalójuk sem. Amióta munkát tudott vállalni, az összes szabadidejében pénzt keresett, már amennyi ideje marad az edzések mellett. Sikerült bejutnia egy röplabdás ösztöndíjra, ami ugyan az ország legtávolabbi végébe juttatja, mégis nagyon várja, alig két hónap választja el az új életétől. Az anyját egy délután azonban holtan találja, így mennie kell a bérelt mobilházukból, a felhalmozott tartozás miatt azonnali hatállyal. Átmenetileg az apja új családjának óceánparti nyaralójába utazik Texas államba. Az apjával korábban évente két hetet töltött, de már két éve nem látta, egyébként is alig-alig ismerik egymást. Apja új felesége és nevelt lányuk Sara örömmel fogadják, próbálják megismerni. Beyah korábban főleg a szegénység miatt nehezen barátkozott, kapcsolata alig volt, pasizás sem került szóba. Most Sara bevonja őt a baráti társaságba, és mindenáron össze akarja hozni Samsonnal. A srác a szomszédban lakik, a családi nyaralóik kiadását intézi. Hiába pattognak közöttük a szikrák, mindketten józanul belátják, hogy ősztől az ország két ellentétes végében fognak új életet kezdeni, elvileg semmi értelme kapcsolatba bonyolódni. De a sérült lelkek felismerik egymást, mindketten meg akarják fejteni a másik féltve őrzött titkait.

Beyah karaktere egy nagyon kemény lányt mutatott be, aki megtanult életben maradni a függő anyja mellett, mégpedig úgy, hogy sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie. Az óceán partján egész más életbe csöppen, új családot kap, barátokat, és igazi, sosem tapasztalt öleléseket. Nehéz volt megnyílnia, ahogy Samsonról is nagyon lassan tudta lefejteni a rétegeket. A kínos kezdet után barátság szövődik közöttük, majd egyre több. Csakhogy a barátoknak őszintének kellene lenniük egymással, pedig egyre több jel utal arra, hogy valami nagyon nincs rendben.
Számomra sokat adott az olvasásélményhez, hogy a tengerparton játszódik a cselekmény, napfelkeltével, lubickolással, tábortűzzel. Ez némileg oldotta a szívszorító, feszült hangulatot, ami végigvonult a regényen. De ilyen stresszoldó elem volt a talált kutya is, mondjuk kicsit féltem, hogy mi lesz vele a nyár végén, de ez a kérdés simán megoldódott. 

Samson karakteréről nehéz bármit is írnom, nem akarok spoilereket még véletlenül sem elárulni, elég annyi, hogy megértettem őt és a tetteit. Imádtam a beszélgetéseiket Beyah-val, érdekes lesz egy újraolvasásnál jobban odafigyelni minden apró részletre. Alig tudok választani, sok kedvenc pillanatom volt Samsonnal kapcsolatban, például amikor szurkolt a lánynak a strandröpi meccsen, és a fordulópont utáni erejét is csodáltam. Hangsúlyos volt a regényben a családi kapcsolatok hiánya, az ebből eredő lelki sérülések hatása, a szerző itt is bemutatott pár példát a borzalmas szülőkre. Ugyanakkor az új családba való beilleszkedés, a bizalom lassú épülése reménykeltő volt. Beyah és Sara kapcsolatának alakulása szívmelengető, oda-vissza tudtak adni egymásnak új dolgokat, a testvéri kapcsolatból fakadó előnyök megfizethetetlenek. Persze számtalan csodálatos mondat hangzik el a regény során, néhány vers is. Szerintem ennyi világsikerű regény után már nem kell méltatnom a szerző stílusát, most is hozza a legjobb formáját. 

Abban volt némi hiányérzetem, ahogy Beyah és az apja kapcsolata alakult, bár elmondhatom, hogy végül is rendeződött. Még több beszélgetésről szerettem volna olvasni, amikben mesélnek a korábbi találkozásaikról és még többet a jelenlegi helyzetről. Beyah apja időnként meglepett, például az egyik kedvenc jelenetem volt a zuhanyzós/behúzós eset, ez fenomenális poén volt, aztán a "szomszédban töltöm az éjszakát" kínossága sem volt semmi. A csavar nem lepett meg igazán, mert elég sok a ráutaló részlet, kitalálható, mi folyik itt valójában. A vége teljesen elvarázsolt, örültem, hogy így alakult a sorsuk, én nagyon drukkoltam ennek a két fiatalnak. Kétszer is visszaolvastam az utolsó fejezetet, kicsit meseszerűre sikerült, de jólesően. Emlékezetes karakterek maradnak a főszereplők, leginkább azért, ahogy összepasszoltak ebben a történetben, szinte lelki társakként. Megtanultak bízni egymásban, ez a folyamat végül meghozta a gyümölcsét.

Még egy megjegyzés: A könyvben szerepel egy jelenet, amit már más könyvekben is többször olvastam, mint valami jó kis poén: a spontán tetoválás ötlete. Mivel a lányom kb. 13 éve tetovál, van rálátásom az ilyen esetekre. Ne tetováltassunk hirtelen felindulásból, ez egy olyan dolog, amit jól át kell gondolni. Az meg, hogy még csak nem is látom, hogy a másik mit választ, nekem inkább ijesztő élmény volt, még olvasni is.

Összességében, ha ez lenne az első CoHo könyvem, ötöst adnék rá, de a többihez viszonyítva mégsem lett kedvenc, de majdnem. Talán mással is előfordul ez, de nekem minden egyes CoHo könyv olvasása után kedvem lesz újraolvasni a többit, annyira magával ragad, annyira nekem ír. Épp a minap néztem meg, ez a regény volt a 26. könyvem a szerzőtől, ezzel a második legtöbbet olvasott szerzőm Agatha Christie után. Nem bánnám, ha utolérné!

Képek: Pinterest

Borító: Nekem annyira nem jön be sajnos.

Kedvenc karakter: Samson, Beyah.

Szárnyalás: Amikor Beyah megnézi a memóriakártyát.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Lassan alakulnak az érzelmek, az erotika nincs túltolva, inkább érzelmi utazás, mintsem érzéki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték:

A kiadó webshopjában elérhető a regény beleolvasója, ennek alapján könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon feltett kérdéseket.  A válaszokat írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:  BEYAH ANYUKÁJA HÁNY ÉVES?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

04.30. - Kelly & Lupi olvas
05.03. - Readinspo
05.06. - Kitablar
05.09. - This is my (book) universe

Kat Ailes: Gondterhes nyomozók (Gondterhes nyomozók #1)

 

Egy könnyed, de izgalmas krimivel mutatkozik be a magyar olvasóknak Kat Ailes a General Press Kiadó jóvoltából.
Tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv, ha követed turnénkat, és részt veszel nyereményjátékunkban.

General Press, 2024

368 oldal

Fordította: Pejkov Boján

Goodreads: 3,75

Besorolás: krimi

Izgalmas, ​üde és észvesztően humoros elsőkrimis bemutatkozás egy csapat detektívvé avanzsáló kismamáról.

Alice és a párja, Joe számára az álmos kis falu, Penton ideális helynek tűnik arra, hogy ide költözve maguk mögött hagyják a londoni nyüzsgést, és felkészüljenek az első gyermekük érkezésére. A férfi talán így megismerkedhet végre a kétkezi munkával, Alice pedig a lekvárfőzés gyönyöreivel. Ám a vidéki idill képe hamar darabokra hullik, amikor a kis boltban, ahol a szülésfelkészítő tanfolyam zajlik, holttestet találnak, az ügyben pedig ők maguk is gyanúsítottakká válnak…

Alice és a kismamatársai hamar a kezükbe veszik az ügy felgöngyölítését, a nyomozásban pedig segítségükre van a lány minden lében kanál kutyája, Helen is. Az elszánt, ám jóslófájásokkal küzdő detektívjelöltek rájönnek, a látszólag unalmas falu múltja sokkal több titkot és izgalmat tartogat, mint azt elsőre gondolták volna. Az események felgyorsulnak, amint felfedeznek egy erdő mélyén élő hippi kommunát, és felszínre kerül egy sok évvel ezelőtt történt, rejtélyes haláleset is. De vajon képesek lesznek kibogozni a szálakat, és tisztára mosni a nevüket, mielőtt kezdetét veszi életük következő nagy kalandja?

Őszintén szólva nem tudom, hogy mit is vártam ettől a regénytől, de azt biztos, hogy bőven túlteljesített rajta. Nagyon régen nem olvastam ennyire humoros, vicces, nevettető történetet, még akkor is, ha a műfaja krimi és van benne gyilkosság (nem is egy)és egy jó nagy adag megoldandó rejtély is.

Alice és párja, Joe, úgy döntenek, hogy maguk mögött hagyják Londont és valami nyugodt, vidéki, zöld helyet keresnek, ahol felnevelhetik majd a hamarosan megszületendő gyermeküket. Az erre kiválasztott hely Penton lesz, egy álmos kis falu, amiről persze nagyon hamar kiderül, hogy nem is olyan nyugodt hely.

Meg is találják az "álomházukat", odaköltöznek, magukkal viszik a rettentően neveletlen, szabadelvű kutyájukat, Helent is - róla még később majd mesélek.

A kibérelt ház természetesen nem olyan, mint amilyet szerettek volna, a falu lakói közül többen foglalkoznak ezoterikus dolgokkal, mint kellene, a közeli erdőben egy kommuna él és még sorolhatnám.

Alice persze próbál keresni egy kismama csoportot, hiszen hamarosan szülni fog. Talál is egyet, ami fura keveréke a hagyományos és az ezoterikus megközelítésnek. Az első szülésfelkészítési órán az egyik kismama meg is szül, a szülés közbeni kavalkádban pedig a földszinten lévő bolt tulajdonosát valaki megöli. Ez persze azonnal összehozza a kis társaságot és a kismamák úgy döntenek, hogy megpróbálják kideríteni a bűnügyet.

A kis társaság nagyon színes, van benne egy leszbikus pár, van benne egy kemény környezetvédő magányos anyuka és egy újgazdag párocska. A nagy különbségek dacára, a kis csapat hamar baráti társasággá válik és belevaló nyomozó lesz belőlük.

Természetesen nem lehet kihagyni a csapatból Helent sem, a fenn említett kutyát, aki bárhol megjelenik akkora kavalkádot okoz, hogy a barátnők első mondata, bármilyen gyűlést, közös programot szerveznek, hogy "Helent ne hozd!".

Ez a regény önmagában egy nagyon átlagos történet lenne, de az, ami különlegessé teszi, az a rengeteg humor, ami átszövi az egészet. Alice egy ízig-vérig londoni, nagyvárosi lány, akit szó szerint arcul csap a vidéki élet. Ja és persze a kismamaság is. Imádtam, ahogy kommentált mindent, ami történt vele, akár egy kutyasétáltatásról volt szó, akár egy szülésfelkészítő tanfolyamról, akár A SZÜLÉSRŐL, amibe a történet elején csöppennek bele. Sokszor annyira nevettem olvasás közben, hogy a párom is megkérdezte, hogy mit olvasok, mert ennyit már régen hallott nevetni könyvvel a kezemben.

Természetesen ott van a gyilkosság és a nyomozás is, de őszintén szólva ez engem már egy idő után vajmi kevéssé kötött le, mert egyre zavarosabbak lettek a szálak, olyan volt végül, mint egy brazil szappanopera. A poén lelövése nélkül - szinte mindenki ismert mindenkit / rokona / barátja / barátnője / lánya / testvére volt valakinek, én tényleg elveszítettem a fonalat. De nem túlságosan zavart, mert a szerző olyan humorosan tálalta az egészet, hogy anélkül is nagyon jól szórakoztam, hogy maga a gyilkosság kiderítése érdekelt volna.

A történet vége? Természetesen kiderül, hogy ki a gyilkos, de kit érdekelt? (engem túlzottan nem:). Én simán szívesen olvastam volna tovább ennek a kisvárosi társaságnak az életét. Hiszen, ha ennyire humorosan tudták tálalni a kismamaságot (annak minden pozitívumával és negatívumával együtt), akkor a baba születése utáni kaotikus állapotok valószínűleg ugyanilyen hangulatú történetet eredményeznének.

Úgyhogy én nagyon várom a regény második részét és ajánlom a könyvet mindenkinek, aki városból vidékre költözik, esetleg élete első babáját várja (bár őket humoros, de elég életszagú, néha elrettentő leírások várják itt) vagy kíváncsiak arra, hogy egy kismamákból álló csapat, hogyan képes kinyomozni egy gyilkosságot. Vagy egyszerűen csak azoknak, akik  egy humoros történetre vágynak!

Borító: Figyelemfelkeltő, épp olyan, mint a történet

Kedvenc karakter: Alice, Helen és a kis terhes csapat

Szárnyalás: a mindent átszövő humor

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: leginkább a humor szövi át az egészet

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Szeretitek a kutyákat? Mert mi nagyon, és a történet hősnője is, hiszen egy Helen nevű, kicsit lökött agara van. Turnénk minden állomásán egy kutya fotóját találjátok, a feladatotok az, hogy felismerjétek a fajtát és a választ írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 24 - Betonka szerint a világ
Április 26 - Kelly és Lupi olvas
Április 28 - Olvasónapló

Amie Kaufman, Meagan Spooner: Their Fractued Light - Megtört fényük

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Vörös pöttyös

552 oldal

Fordította: Gáspár Enikő

Goodreads: 4,10

Besorolás: YA, sci-fi, romantikus

 

Bátorság ​és remény az emberiség legsötétebb órájában.
Egy évvel ezelőtt Flynn Cormac és Jubilee Chase összehozták a mára hírhedtté vált Avon Közvetítést, melyben arra kérték a galaxis lakóit, hogy tanúskodjanak a bolygójuk védelmében, és óvják meg a pusztulástól. Egyesek szerint Flynn őrült, mások összeesküvésekről suttognak. Senki sem tudja az igazságot.
Egy évvel korábban Tarver Merendsen és Lilac LaRoux túlélt egy szörnyű űrhajóbalesetet, és most kétféle életet élnek: egy nyilvánosat, a kamerák előtt, egy másikat pedig elrejtve a világ tekintete elől.
Most, az univerzum közepén, a Korintosz bolygón ők négyen találkoznak két új játékossal, akik a LaRoux Industries ellen harcolnak. Gideon Marchant tizennyolc éves számítógépes hacker – zseniális, és igazi városi harcos. Mászik, ereszkedik, átverekszi magát a legjobb biztonsági rendszereken is, hogy olyan helyszíni hackeléseket hajtson végre, amelyekre mások gondolni sem mernek.
A gyilkos mosolyú Sofia Quinn pedig képes mindenkiből kicsalogatni pénztárcáját, autóját vagy bármi mást, amire csak vágyik. A LaRoux Industriest tartja felelősnek apja rejtélyes haláláért, és mindenáron bosszút akar állni.
Mindkettejüknek megvan a maga oka arra, miért akarja lerombolni a céget, de egyikük sem bízik a másikban. Hogyan leplezhetik le a titkot, amit az LRI olyan kétségbeesetten próbál elrejteni?

 

Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, megérdemel egy kis visszatekintést az első két rész. 2016. márciusában írtam hatalmas lelkesedéssel az első részről, a These Broken Stars-ban Lilac és Tarver párosát örökre a szívembe zártam. Az Icarus lezuhanása, a megmenekülésük, az elhagyatott bolygón való küzdelmük a túlélésért, a suttogó hangok misztikussága mind mind megalapozta a rajongásomat a szerzők és a történet iránt. A leírások lenyűgözőek voltak és az éles fordulat a végén engem függővé tett. Két és fél év múlva, 2018. novemberében jött a This Shattered World, mely merőben új helyszínen, a mocsaras, mindig borús Avon bolygón indult. Flynn a lázadók egyik vezetője, Jubilee pedig százados a katonaságnál, kettejüket összekötötte a vágy arra, hogy békés úton akarták megmenteni a bolygójukat. Őszintén szólva már teljesen lemondtam a befejező részről, miután újabb öt év telt el, de valami csoda folytán tavaly év végére kijött a Their Fractued Lights, ráadásul újra eredeti borítóval. (A második résznél ez nem jött össze.) Most már sajnálom, hogy nem vettem azonnal előre, és csak most olvastam el, mert igazán méltó lett az eddigiekhez a befejező rész, imádtam minden sorát.
Időben egy évvel vagyunk a második rész után. Kezdem azzal, hogy lenyűgözött a Korintosz felépítése. Itt van a LaRoux Industries központja, egy hatalmas többszintes város teríti be szinte az egész bolygót. A felszínen folyik a hétköznapi élet, a hivatalok, stb, és itt élnek a gazdagok, modern felhőkarcolók luxuslakásaiban. Az alsóbb szinten pedig a szegényebb munkásosztály lakik, ide nem ér el semmilyen természetes fény. Jól el is lehet tűnni, például Gideon, a hacker is itt tartja fenn a titkos bázisát, gyűjti az információkat LaRoux ellen. Egy rendezvényen fut össze Sofiával, aki a saját módszerei szerint szeretné tönkretenni LaRoux-t, személyes okokból vezérelve. A helyzet úgy alakul, hogy segíteniük kell egymást, tudják, hogy ugyanazért küzdenek, de nem adják fel hosszú ideig a titkaikat, az igazi identitásuk felfedése várat magára. Közben kiderítik, hogy Roderick LaRoux a hasadékon keresztül egy új eljárással befolyásolni akarja az emberek tudatát. Ráadásul politikai kapcsolatokkal ki akarja terjeszteni ezt az egész univerzumra. Egy űrbéli múzeum, a Daedalusz megnyitójára tervezik az akciót, de aztán egész más események sorozata következik be. 

Sofia és Gideon váltott szemszögből meséli el a történetet, melyet ebben a részben is megszakítanak közbenső szövegek, melyek ezúttal a suttogóktól erednek. Érdemes ezeket is figyelmesen olvasni, és végre sikerül egyre jobban megérteni, miről is van szó valójában ezen a cselekményszálon, hiszen az első rész óta jelen vannak, szervesen a történethez és a szereplőkhöz kapcsolódnak. Kb. a regény felénél óriási meglepetés ért, miután ezen a rendezvényen a főszereplőkön kívül sorban felbukkantak az előző részek főhősei, akik valamilyen módon találkoztak már, vagy épp kötődnek is egymáshoz a múltjuk kapcsán. Erre mondják, hogy összeérnek a szálak! Ugyanakkor ez a találkozó egy traumatikus eseményhez is vezet, ami késélre sodorja a küldetés sikerét. Újra a Korintoszon kell folytatniuk a küzdelmet, lehetetlen körülmények között, romokon átgázolva, zombiszerű, de ártatlan emberek tömegét leküzdve, végül szembetalálják magukat a főgonosszal és társával.

Sofia volt ennek a résznek a hősnője, jó ideje menekül az őt üldöző ismeretlen elől, még a második részben láthattuk felszállni az Avonról. Kitűnően tud alkalmazkodni, átváltozni, meggyőzni bárkit, bármiről, a saját érdekei szerint. Fő célja megbosszulni az apja halálát, ennek érdekében a saját életét is kockáztatná. Gideon karakteréről nem akarom lelőni a poént, ki is ő valójában, jól meglepett. Az nem titok, hogy a legjobb hacker a galaxisban, okos, sőt zseni, amolyan Robin Hood módon is, szívességből is segít annak, aki rászorul, pláne az ügy érdekében. Sofia valódi kiléte őt is meglepi, és ahogy a történet felénél összefutnak a szálak, sorra derülnek ki a sokkoló részletek kettejükről. Gideon gondoskodó, cuki és nagyon rendes, de voltak bekattanásai, amikor nem igazán értettem meg a gondolatait. Én minden részben nagyon szerettem a szerelmi szálat, itt is vonzódnak egymáshoz a főszereplők, lassan kialakulnak az érzelmek, de a bizalom olyan kényes pont, ami nagyon nehezen realizálódik, ez végighúzódik a történeten és az olvasó nagyon de nagyon drukkolhat, hogy révbe érjenek, hiszen ez elengedhetetlen egy kapcsolatban. Nagyon örültem a többiek felbukkanásának, mondjuk Lilac és Tarver szereplésére számítottam is, hiszen ők kötődnek a LaRoux-hoz. Lilac sorsa szorosan összefonódik a suttogókkal is, egészen döbbenetes volt az ő útja a regény második felében, míg végre megoldódott minden. Szegény Tarver, mit élt át mellette, ez annyira nehéz volt, kemény döntések sorozata. Egy ponton a történések még ezt az összetartó társaságot is megosztották, a feszültség az egekbe ugrott. Flynn és Jubilee mindketten segítették az akciót, önzetlen, megbízható barátok, az egymás iránti szerelmük persze töretlen.
Fentiek alapján láthatjátok, hogy ez egy meglehetősen akciódús, fordulatos cselekményű izgalmas befejezése a sorozatnak. A sok izgalom mellett azonban bőven ad gondolkodni valót is. Először is: nem vagyunk egyedül. Ezt leszögezhetjük, a suttogók értelmes, idegen lények, akik meg akarják érteni a világunkat, akik megharagudtak ránk, de nem mindegyikük fordított hátat az emberiségnek. Az emberi érzésekről, tulajdonságokról sok szó esik a regényben, lehet ezekben elmélyedni, milyennek látszunk kívülről, megérdemeljük-e a túlélést, vagy megérett a fajunk a kihalásra. Szerintem ezek a témák még a regény befejezése után is foglalkoztatni fognak. Valaha csillagász akartam lenni. Megérteni a világegyetemet, a távolságot, az időt, a teret. A hipertér felfogása sem könnyű, de szerintem az emberi élet fogalmai még ennél is nehezebbek. A legfontosabb idézet a regényből:

"... a szabad akarat jelenti azt, hogy ember vagy, és senki sem határozhatja meg, hogy milyen utat választasz ebben az univerzumban. A választás a legnagyobb jogunk, a legnagyobb ajándékunk és a legnagyobb felelősségünk."

Szívből ajánlom ezt a sorozatot az izgalmas ifjúsági kalandregények kedvelőinek, számomra újraolvasós minden része, nagy kedvencemmé vált.

Képek: Pinterest

 

Borító: A ruha benne van a történetben, bár annál a jelenetnél Gideon is szmokingot visel.

 

Kedvenc karakter:  Mindenki

 

Szárnyalás: Gideon titkos menedékét imádtam.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Lassú égésű a romantikus szál, a szerzők nagyon finoman sejtetve ábrázolják az érzelmeket.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

 

 

 

Alix E. Harrow: A Starling-ház

 

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre!

A Tízezer ​ajtó után Alix E. Harrow írónő újabb regénnyel örvendeztetett meg minket, melyet az Agave Kiadó gondozásában olvashatunk magyarul. A Starling-házban egy álmos és hátborzongató kisvárosban, a nevével igencsak kontrasztos Edenben járunk, melyet két épület határoz meg: a Gravely Szénerőmű, illetve a Starlingok rezidenciája. Utóbbi sokkal inkább hasonlít kísértetházra, mint lakóépületre, még annak ellenére is, hogy (elvileg) van állandó lakója.

Tarts velünk a turnén, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről. A turné végén pedig majd egy szerencsés nyertes velünk együtt borzonghat.

Agave, 2024

400 oldal

Fordította: Ballai Mária

Goodreads: 3,85

Besorolás: thriller, fantasy, romantikus

Néha ​egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

Őszinte leszek, csak második nekifutásra keltette fel a figyelmemet a fülszöveg (és a csodálatos borító), de kíváncsian vetettem bele magam a történetbe.

Eden. Ebben a csodálatos nevű, de annál baljósabb, istenhátamögötti kisvárosban él az elárvult Opál és a kisöccse Jasper. A városról sok jót nem lehet elmondani, állandóan köd lengi körül, nincs semmi szép benne, van pár szénbányája, egy zagytározója, itt élt a XIX. századi híres író és illusztrátor, E. Starling, aki csak egy könyvet írt, egy rémisztő gyermekkönyvet, Az alvilág címmel és persze maga a Starling-ház, amiről mindenki tud valami történetet, de egyik sem vidám, sőt az évek során annyi változat kelt útra, hogy lassan már megközelíteni se meri senki.

Opal egyik napról a másikra próbál túlélni, minden munkát elvállal azért, hogy az öccsének jobb életet biztosítson, de egy ilyen kisvárosban ez szinte semmit se jelent. Se normális munka, se normális fizetés nincs. Viszont egyre gyakrabban álmodik a Starling-házról és a hozzá kapcsolódó furcsaságokról. Végül egy szép napon munkából hazafelé sétálva az erdőben megpillant egy kivilágított ablakot. Közelebb menve, a Starling birtok kapujában találja magát és a kapu túloldalán pedig ott áll valaki. Az a valaki pedig Arthur, a Starling-ház fiatal, de annál mogorvább és mufurcabb örököse. A furcsa találkozásnak az lesz a vége, hogy Opal munkát kap a házban, olyan fizetéssel, amit nem tud visszautasítani és így akármennyire is ódzkodik tőle, de a sok rémtörténet főszereplőjének kikiáltott Starling házban tölti a napjai nagy részét. Amit pedig ott tapasztal...

Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog ez a regény. Egyszerűen imádtam minden sorát. A szerző annyira ügyesen kelti a hangulatot, hogy szinte éreztem azt a hideget, ködöt, ami az egész várost átjárta. Azt a rettegést, amit a ház okozott és azt a reménytelenséget, amit mind Opal, mind Arthur érzett. Annyira életszagúan írta le a várost, hogy komolyan mondom, a Google-n utánanéztem, hogy tényleg létezik-e hasonló nevű városka Kentucky államban. (tudom, tudom.. nem kell erre mondanotok semmit :).

A külföldön megjelent illusztrált kiadás 

A szereplőkben imádtam, hogy a szerző nem szép, bájos, jóképű, kedves, imádnivaló szereplőket alkotott meg, hanem a városkához idomultak a karakterek is. Opal minden, csak nem szép, a ferde fogaival, a vörös hajával, a beszólogatásaival pont olyan, mint egy olyan személy, aki tényleg napról-napra él, huszonévesen már szinte mindent megtapasztalt, nem gondolja, hogy bármi jó is történhet vele.

Arthur ehhez tökéletes társa, ő más miatt (amit nem árulok el persze, hogy ne lőjjem le a poént) lett megkeseredett, koravén, de akiben még maradt valamennyi jóság.

Nem mondom, hogy azonnal megkedveltem volna bármelyiküket is, de mégis, az írónő szépen lassan csak megszerettette a főhőseinket, akikért végig szurkoltam, hogy történjen már velük valami jó is a sok borzalom után. Ami egyedül nekem picit "sok" volt és fura, az a romantika. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy kialakul valami a két főszereplő között. De nekem valahogy jobban illett volna az egész történethez, ha ez a "valami" inkább barátság, mint szerelem...

Persze nem hagyhatom ki a házat és az azt körülvevő borzongató rejtélyt sem, hiszen az is főszerepet játszott a történetben. Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne lőjjem le a csattanót, így csak annyit mondok el, hogy imádtam. Imádtam a külsejét, a belsejét, ahogy viszonyult a kedvelt és kevésbé kedvelt látogatóihoz. Szívesen kóboroltam volna abban a fura kertben, jártam volna végig (bár rettegve:D) azt a rengeteg szobát, folyosót és a KÖNYVTÁRAT.

A történet pedig bár lassan indul be, de ahogy bejutunk a Starling-házba, onnantól nincs megállás. Sokszor azt vettem észre, hogy már iszonyú késő van és én még mindig tovább és tovább olvasok, mert egyszerűen nem hagyott nyugodni, hogy még mindig nem tudom, hogy mi is van azon a baljóslatú birtokon.

És a regény vége? Persze anélkül, hogy elárulnék bármit is, szerintem tökéletes vége lett. Pont olyan, amilyennek az ember várja egy ilyen hajmeresztő történet után.

Összességében imádtam ezt a regényt, amit ajánlok mindenkinek, aki kedveli a hátborzongató, de még nem horror történeteket, a sötét fantasy regényeket, a nem megszokott, de szerethető szereplőket és persze azoknak is, akik már olvasták az írónő előző regényét is.

Borító: Gyönyörű, különleges, utal a történetre is

Kedvenc karakter: Opal, Arthur és a Pokolmacska

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom, hogy mi is történik pontosan.. kevés romantika a főhőseink között és megdöbbenés, amikor kiderül, hogy mi is történt

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Játékunkban borzongjatok velünk együtt! Minden állomás könyvértékelésében elrejtettünk egy borzongató képet az egyik szó alatt. A feladatotok, hogy megtaláljátok ezt a fotót és megírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére, hogy mit láttok rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Április 23 - Readinspo
Április 24 - Kelly és Lupi olvas
Április 26 - KönyvParfé
Április 28 - Utószó
Április 30 - Booktastic Boglinc

Május 02 - Könyv és más
Május 04 - Milyen könyvet olvassak?
Május 06 - Csak olvass!
Május 08 - This is my (book) universe
Május 10 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Paullina Simons: A nyári kert (A bronzlovas #3)

A Könyvmolyképző Kiadó megjelentette Paullina Simons A bronzlovas sorozatának befejező részét A nyári kert címmel, mely ismét mélyen megérinti az olvasók szívét. Immár az Amerikai Egyesült Államokban keresi Tatjána és Alexander a leendő otthonukat, minden együtt töltött napjukon emlékeznek a háború borzalmaira, mely annyi sebet ejtett rajtuk. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Arany pöttyös

880 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,09

Besorolás: történelmi fikció, romantikus, család

 

Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.

 

Amikor befejeztem a könyvet, szó szerint egy órán keresztül meg sem bírtam szólalni. Nagyon más volt a befejező rész, mint az előzőek. A korábbi rész értékelésében ezt írtam:
"A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható. Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró."
Azt sejtettem, hogy a befejező rész más hangulatú lesz, hiszen már nincs háború, végre együtt vannak és a közös életüket kell kialakítaniuk, ráadásul immár Anthony-val hármasban. Már sosem lesznek csupán magukban, a fiuk számít rájuk, innentől igazi családként élhetnek, rajtuk múlik, hogyan alakítják a sorsukat. Azonban a háború utóhatásait nem lehet kizárni. Alexander nem ugyanaz a fiú, akit annak idején megismertünk, ugyan testileg mondhatjuk, hogy felépült a háborús sebeiből - bár az erőszakkal felvarrt tetoválásai örök életre megmaradnak -, a szörnyűségek lelki utóhatása folyamatosan dolgozik benne, nappal is sokat bámul a semmibe, de éjjel még rosszabb, alig tud aludni. Ahogy tervezték, lakóautót vettek és elkezdték járni az országot, az első hosszabb állomás Maine-ben volt, ahol Alexander rákhalászattal kereste a megélhetésre valót. Lejjebb utaztak a hideg elől Miami környékére, itt egész jók voltak kilátások, hajókirándulásokat vezetett, egyre több lelkes női utassal. Később továbbálltak egy borvidékre, itt is eltöltöttek egy jó időszakot, de Tatjána nyugtalansága tovább vitte őket, míg végül meglátogatták azt a földet, ami az övék, a férfi anyjának örökül hagyott pénzéből vett arizóniai birtokot. A hely vad, de egyben csodás is, úgy döntöttek, később végleg itt fognak letelepedni. A közeli városban újra munkába állt Alex, kitanulta a házépítés minden fortéját egy építési vállalkozó alkalmazottjaként. Minden remekül haladt, sikerült átmenetileg egy mobilházat venniük és végre a birtokukon lakhattak. Közben Tatjána is munkába állt, méghozzá a helyi kórházban, amit a férje nem vesz jó néven, az meg végképp betette a kaput, amikor péntekenként éjjeli műszakot is vállalt. Közben meg kell említenem, hogy miért is vándoroltak eddig folyton, hiszen ez is egy sarkalatos probléma. Amikor Tatjána és Alexander Amerikába érkeztek, a hivataloknál jelentkezni kellett volna még egy megbeszélésre, de Tatjána mikor ezt megtudta, eltitkolta, azt tartotta helyesnek, ha inkább eltűnnek, hiszen nem lett volna biztonságos a múltjukban kutakodni. Ez folyamatos feszültséget okozott benne, amit végül Alex le is leplezett, és rendezte a dolgot, ráadásul olyan sikeresen, hogy végül tartalékos tiszt lett az amerikai hadseregben, ami később jól jött néhány alkalommal. Visszatérve az építkezési céghez, sajnos itt a társaság nem a legoptimálisabb, a férfiak szeretnek csajozni, ha van feleségük, ha nincs, esténként inni járnak, és a munkatársak között akad bűnöző is, akik olcsóbban vállalnak munkát, de egyben veszélyesek is. Az irigység és a szép Tatjána utáni vágy oda vezet, hogy Alexandernek fegyverrel kell megvédenie magukat, és végül a munkáját is otthagyja.

Ez a regény egyik csúcspontja és itt meg kell állnom, mert olyan események zajlottak, amik megrengették a hitemet. A kezdetektől megfigyelhető egy folyamat, ami itt érte el a plafont. A szerző óriási hangsúlyt helyezett a páros szexuális életére, ami a kezdeti PTSD utóhatásait leküzdve egyre jobban alakul, végül is elég hamar normálissá válik, persze át kell esniük egymás újrafelfedezésén, illetve főképp azon, hogy a férfi teste mennyi sebet kapott, ráadásul olyan tetoválásokat, amik megbélyegzők, amiket nem lehet egy strandon sem mutogatni. A dolog ezen része tehát jól alakul, persze ez a regényben konkrétan folyamatosan ismétlődő és a legváltozatosabb együttlétek leírásához vezet, ami az előző részekhez képest szokatlanul sok volt. Nem mondanám pornó szintűnek, de ha filmen látnám, akkor a fele műsoridő az ágyban zajlana. Visszatérve a konfliktusra, Alexander rossz befolyás alá került, folyton basztatják a társai azzal, hogy miért engedi dolgozni a feleségét, inni hívják, ahol kénytelen végignézni, ahogy a többiek "udvarolnak". Az meg egyre jobban idegesíti, hogy az ő felesége péntekenként nincs otthon, nem várja az ágyban. Anthony születése óta évek teltek el (14), és ennyi szex mellett sem esett teherbe Tatjána, erre is gyakran célozgatnak az ismerősök, ők maguk is rágódnak ezen. Most hosszasan el lehetne lamentálni, hogy ki hibázott nagyobbat, mert Tatjána is tesz néhány meggondolatlan kijelentést, de eljött az a pont, amikor minden a megcsalásra utalt, ami magával hozta az összeomlást. Nagyon sok részletbe kell itt belegondolni, ez egy más kor, mások a körülmények, mások az elvárások. A szerelem, a bizalom, a hűség kérdése viszont ugyanaz. Szerintem mindenki megtapasztalja az élete során, milyen az, amikor a bizalom megrendül. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Olyan súlyos konfliktus lesz ebből, ami tettlegességig vezet, amit én abszolút nem tudtam tolerálni. Egy világ omlott össze bennem és bármilyen laposkúszás következett ezután, én nem vagyok megbocsátó típus, nálam csak egyszer lehet hibázni ilyen kérdésben. Szerintem nincs különbség ebben a konkrét esetben a szándék és a valódi tett között, mert volt ennek egy komoly felvezetése, amikor pontról pontra átgondolt mindent Alexander. Számomra itt félrecsúszott a történet és már nem tudott visszatérni a korábbi imádathoz. Természetes, hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de a bántalmazás, megcsalás sajnos nálam red flag. Tatjána konkrétan azt mondja Alexandernek, hogy bármit elvisel tőle, akár verést is, de a félredugást nem. Alexander meg addig duruzsol, míg elégedetté nem tesz a feleségét több módon is, köztük azzal, hogy behatolás nem történt. Amúgy azon kívül minden, de az akkor rendben is van, meg van bocsátva. Nálam meg nagyon nem. Nekem semmi bajom azzal, ha valaki kiszeret a másikból, elválik és bemászik más ágyába. De egyidőben nem, erre nincs kegyelem. Itt meg? Tatjána épp most bizonyosodik meg, hogy terhes, felmond a kórházban és megy tovább az életük. Hangulatában teljesen már időszak következett ezután, újabb évek teltek el, született még két fiú és egy kislány a családba. Anthony felnőtt lett, elvégezte a West Point katonai akadémiát, és Vietnámba ment bevetésre, amit nagy családi konfliktus előzött meg, de miután a fiuk felnőtt, nem tehetnek a szülők semmit ez ellen. Anthony a néhány bevetés után egyszerűen eltűnik, és a történet átmegy egy háborús mentőakcióba, ugyanis az apja pár hét után már nem hisz abban, hogy előkerül, maga akarja megkeresni. Nekem a 90-es években nagy élmény volt a Miss Saigon musical, ezt most itt újra átélhettem, csakhogy egy nagyon kifordított verzióban, ahol többen haltak meg a kimenekítésben, mint amennyit kimentettek, de a lényeg ugyanaz, ha a hősnőre gondolok. Nem spoilerezek, de ez a rész nagyon nem volt a kedvemre, sőt, undorító, rosszízű az egész, sok értelmetlen veszteséggel, amilyen az egész vietnámi háború volt.
A könyv vége egy epilógus, ahol Tatjána 75, Alexander már 80 éves, persze korukhoz képest jól néznek ki és boldogok a négy gyerekükkel és számtalan unokájukkal. Mindenki magas, gyönyörű, okos, sikeres.
Még a könyv szerkezetéhez hozzátenném, hogy a szerző közbeiktatott pár elszórt fejezetet Tatjána 14 éves korából, még a boldog békeidős nyaralásából. A tanulságossága mellett volt ebben bicskanyitogató tartalom is, összességében nem láttam különösebb jelentőségét az összképhez, meglettem volna nélküle, pedig egy ponton ezek a külön fejezetek történései beépültek a főtörténetbe.

Féltem ettől a regénytől és be is igazolódott az aggodalmam. Elég megnézni a bejegyzés elején miket írtam az előző részről, amit még áthatott a mindent elsöprő és diadalmaskodó szerelem. A történet befejezése egész más. A regény első része az összecsiszolódásukról szólt, ami nagyrészt Alexander gyógyulását jelentette, és hogy megtalálják az otthonukat, a hivatásukat, megismerjék a régi-új hazájukat. Aztán következett a hétköznapi élet, amikor szembejött a valóság, a rossz és még rosszabb saját döntések, és a gonosz külvilág is teszi a dolgát. Számomra a regény csúcspontját és a második felét tönkretette a szerző, fentebb már kifejtettem mi volt ellenemre, és egyáltalán nem azt gondolom, hogy csupa jót akartam volna olvasni, hanem olyan alapvető értékekben különbözik a véleményünk, ami lerontotta az olvasásélményt. És látok Tatjánában valami oroszos megalkuvást, és ezt nagyon rühellem. Ismerek orosz nőket, akik itt élnek Magyarországon. Tényleg hasonlóak mint Tatjána, szolgálják a férfit és alávetik magukat, szóval lehet ebben valami jellemző habitus, persze távol áll tőlem az általánosítás, de pont ilyenekbe futottam bele és ez feltűnő volt. Ez nem menti fel Surát, ő a kulcsfontosságú pillanatokban  épp az ellenkezőjét tette, mint amit az eszményképem tenne, akibe én beleszerettem. Lehetséges, hogy mégis azt vártam, hogy elég volt a háború borzalmaiból, ez legyen csak egy szimplán "boldog" regény, pici konfliktusokkal, és inkább szóljon a gyerekről, akik felnőnek és tovább viszik a szülők szellemiségét. Nagyon vigyáztam, hogy ne sírjak a végén, és majdnem sikerült is. Tetszett, hogy nem végződött halállal a sztori, még akár további boldog éveket is élhetnek együtt, miután az olvasó becsukja a könyvet. 

A megfilmesítéssel kapcsolatban nemrég nyilatkozott a szerző, miszerint az évekkel ezelőtti optimista bizakodásnak vége, a jelen helyzet nem teszi lehetővé, hogy megfilmesítsék a regényt. Szerintem sincs semmi értelmi valami átírt verziónak, ha ez nem megy, akkor inkább ne legyen semmi. Mellesleg a harmadik résszel nem tudom mit kezdenének, mert az kb.38 éven felülieknek szólhatna.

Borzasztóan sajnálom, de ahogy imádtam és ezerrel ajánlottam az első két részt, ezt ugyanilyen lelkesedéssel már nem tudom. Akik szerették és teljes képet akarnak látni, nyilván elolvassák a befejezést is, én sem bántam meg, bízom benne, hogy többet nyújt majd, mint nekem.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nem egy fantáziadús választás.

 

Kedvenc karakter:  Anthony

Szárnyalás: Óriási poén volt nekem Miklós Tibor versrészlete, amit Alexander skandált magában, amikor meg akarta magyarázni a tettét.

Mélyrepülés:  Carmen

Érzelmi mérce: Az érzelmek széles skáláját élhettem meg a regényben, de nem minden esetben volt ez jóleső, legnagyobb sajnálatomra. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK
 

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni a három állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Milyen katonai rangja volt Alexandernek a fogságba esésekor?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.21. Kelly és Lupi olvas
04.24. Utószó
04.29. Szembetűnő