Alix E. Harrow: A Starling-ház

 

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre!

A Tízezer ​ajtó után Alix E. Harrow írónő újabb regénnyel örvendeztetett meg minket, melyet az Agave Kiadó gondozásában olvashatunk magyarul. A Starling-házban egy álmos és hátborzongató kisvárosban, a nevével igencsak kontrasztos Edenben járunk, melyet két épület határoz meg: a Gravely Szénerőmű, illetve a Starlingok rezidenciája. Utóbbi sokkal inkább hasonlít kísértetházra, mint lakóépületre, még annak ellenére is, hogy (elvileg) van állandó lakója.

Tarts velünk a turnén, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről. A turné végén pedig majd egy szerencsés nyertes velünk együtt borzonghat.

Agave, 2024

400 oldal

Fordította: Ballai Mária

Goodreads: 3,85

Besorolás: thriller, fantasy, romantikus

Néha ​egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

Őszinte leszek, csak második nekifutásra keltette fel a figyelmemet a fülszöveg (és a csodálatos borító), de kíváncsian vetettem bele magam a történetbe.

Eden. Ebben a csodálatos nevű, de annál baljósabb, istenhátamögötti kisvárosban él az elárvult Opál és a kisöccse Jasper. A városról sok jót nem lehet elmondani, állandóan köd lengi körül, nincs semmi szép benne, van pár szénbányája, egy zagytározója, itt élt a XIX. századi híres író és illusztrátor, E. Starling, aki csak egy könyvet írt, egy rémisztő gyermekkönyvet, Az alvilág címmel és persze maga a Starling-ház, amiről mindenki tud valami történetet, de egyik sem vidám, sőt az évek során annyi változat kelt útra, hogy lassan már megközelíteni se meri senki.

Opal egyik napról a másikra próbál túlélni, minden munkát elvállal azért, hogy az öccsének jobb életet biztosítson, de egy ilyen kisvárosban ez szinte semmit se jelent. Se normális munka, se normális fizetés nincs. Viszont egyre gyakrabban álmodik a Starling-házról és a hozzá kapcsolódó furcsaságokról. Végül egy szép napon munkából hazafelé sétálva az erdőben megpillant egy kivilágított ablakot. Közelebb menve, a Starling birtok kapujában találja magát és a kapu túloldalán pedig ott áll valaki. Az a valaki pedig Arthur, a Starling-ház fiatal, de annál mogorvább és mufurcabb örököse. A furcsa találkozásnak az lesz a vége, hogy Opal munkát kap a házban, olyan fizetéssel, amit nem tud visszautasítani és így akármennyire is ódzkodik tőle, de a sok rémtörténet főszereplőjének kikiáltott Starling házban tölti a napjai nagy részét. Amit pedig ott tapasztal...

Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog ez a regény. Egyszerűen imádtam minden sorát. A szerző annyira ügyesen kelti a hangulatot, hogy szinte éreztem azt a hideget, ködöt, ami az egész várost átjárta. Azt a rettegést, amit a ház okozott és azt a reménytelenséget, amit mind Opal, mind Arthur érzett. Annyira életszagúan írta le a várost, hogy komolyan mondom, a Google-n utánanéztem, hogy tényleg létezik-e hasonló nevű városka Kentucky államban. (tudom, tudom.. nem kell erre mondanotok semmit :).

A külföldön megjelent illusztrált kiadás 

A szereplőkben imádtam, hogy a szerző nem szép, bájos, jóképű, kedves, imádnivaló szereplőket alkotott meg, hanem a városkához idomultak a karakterek is. Opal minden, csak nem szép, a ferde fogaival, a vörös hajával, a beszólogatásaival pont olyan, mint egy olyan személy, aki tényleg napról-napra él, huszonévesen már szinte mindent megtapasztalt, nem gondolja, hogy bármi jó is történhet vele.

Arthur ehhez tökéletes társa, ő más miatt (amit nem árulok el persze, hogy ne lőjjem le a poént) lett megkeseredett, koravén, de akiben még maradt valamennyi jóság.

Nem mondom, hogy azonnal megkedveltem volna bármelyiküket is, de mégis, az írónő szépen lassan csak megszerettette a főhőseinket, akikért végig szurkoltam, hogy történjen már velük valami jó is a sok borzalom után. Ami egyedül nekem picit "sok" volt és fura, az a romantika. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy kialakul valami a két főszereplő között. De nekem valahogy jobban illett volna az egész történethez, ha ez a "valami" inkább barátság, mint szerelem...

Persze nem hagyhatom ki a házat és az azt körülvevő borzongató rejtélyt sem, hiszen az is főszerepet játszott a történetben. Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne lőjjem le a csattanót, így csak annyit mondok el, hogy imádtam. Imádtam a külsejét, a belsejét, ahogy viszonyult a kedvelt és kevésbé kedvelt látogatóihoz. Szívesen kóboroltam volna abban a fura kertben, jártam volna végig (bár rettegve:D) azt a rengeteg szobát, folyosót és a KÖNYVTÁRAT.

A történet pedig bár lassan indul be, de ahogy bejutunk a Starling-házba, onnantól nincs megállás. Sokszor azt vettem észre, hogy már iszonyú késő van és én még mindig tovább és tovább olvasok, mert egyszerűen nem hagyott nyugodni, hogy még mindig nem tudom, hogy mi is van azon a baljóslatú birtokon.

És a regény vége? Persze anélkül, hogy elárulnék bármit is, szerintem tökéletes vége lett. Pont olyan, amilyennek az ember várja egy ilyen hajmeresztő történet után.

Összességében imádtam ezt a regényt, amit ajánlok mindenkinek, aki kedveli a hátborzongató, de még nem horror történeteket, a sötét fantasy regényeket, a nem megszokott, de szerethető szereplőket és persze azoknak is, akik már olvasták az írónő előző regényét is.

Borító: Gyönyörű, különleges, utal a történetre is

Kedvenc karakter: Opal, Arthur és a Pokolmacska

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom, hogy mi is történik pontosan.. kevés romantika a főhőseink között és megdöbbenés, amikor kiderül, hogy mi is történt

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Játékunkban borzongjatok velünk együtt! Minden állomás könyvértékelésében elrejtettünk egy borzongató képet az egyik szó alatt. A feladatotok, hogy megtaláljátok ezt a fotót és megírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére, hogy mit láttok rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Április 23 - Readinspo
Április 24 - Kelly és Lupi olvas
Április 26 - KönyvParfé
Április 28 - Utószó
Április 30 - Booktastic Boglinc

Május 02 - Könyv és más
Május 04 - Milyen könyvet olvassak?
Május 06 - Csak olvass!
Május 08 - This is my (book) universe
Május 10 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Paullina Simons: A nyári kert (A bronzlovas #3)

A Könyvmolyképző Kiadó megjelentette Paullina Simons A bronzlovas sorozatának befejező részét A nyári kert címmel, mely ismét mélyen megérinti az olvasók szívét. Immár az Amerikai Egyesült Államokban keresi Tatjána és Alexander a leendő otthonukat, minden együtt töltött napjukon emlékeznek a háború borzalmaira, mely annyi sebet ejtett rajtuk. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Arany pöttyös

880 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,09

Besorolás: történelmi fikció, romantikus, család

 

Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.

 

Amikor befejeztem a könyvet, szó szerint egy órán keresztül meg sem bírtam szólalni. Nagyon más volt a befejező rész, mint az előzőek. A korábbi rész értékelésében ezt írtam:
"A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható. Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró."
Azt sejtettem, hogy a befejező rész más hangulatú lesz, hiszen már nincs háború, végre együtt vannak és a közös életüket kell kialakítaniuk, ráadásul immár Anthony-val hármasban. Már sosem lesznek csupán magukban, a fiuk számít rájuk, innentől igazi családként élhetnek, rajtuk múlik, hogyan alakítják a sorsukat. Azonban a háború utóhatásait nem lehet kizárni. Alexander nem ugyanaz a fiú, akit annak idején megismertünk, ugyan testileg mondhatjuk, hogy felépült a háborús sebeiből - bár az erőszakkal felvarrt tetoválásai örök életre megmaradnak -, a szörnyűségek lelki utóhatása folyamatosan dolgozik benne, nappal is sokat bámul a semmibe, de éjjel még rosszabb, alig tud aludni. Ahogy tervezték, lakóautót vettek és elkezdték járni az országot, az első hosszabb állomás Maine-ben volt, ahol Alexander rákhalászattal kereste a megélhetésre valót. Lejjebb utaztak a hideg elől Miami környékére, itt egész jók voltak kilátások, hajókirándulásokat vezetett, egyre több lelkes női utassal. Később továbbálltak egy borvidékre, itt is eltöltöttek egy jó időszakot, de Tatjána nyugtalansága tovább vitte őket, míg végül meglátogatták azt a földet, ami az övék, a férfi anyjának örökül hagyott pénzéből vett arizóniai birtokot. A hely vad, de egyben csodás is, úgy döntöttek, később végleg itt fognak letelepedni. A közeli városban újra munkába állt Alex, kitanulta a házépítés minden fortéját egy építési vállalkozó alkalmazottjaként. Minden remekül haladt, sikerült átmenetileg egy mobilházat venniük és végre a birtokukon lakhattak. Közben Tatjána is munkába állt, méghozzá a helyi kórházban, amit a férje nem vesz jó néven, az meg végképp betette a kaput, amikor péntekenként éjjeli műszakot is vállalt. Közben meg kell említenem, hogy miért is vándoroltak eddig folyton, hiszen ez is egy sarkalatos probléma. Amikor Tatjána és Alexander Amerikába érkeztek, a hivataloknál jelentkezni kellett volna még egy megbeszélésre, de Tatjána mikor ezt megtudta, eltitkolta, azt tartotta helyesnek, ha inkább eltűnnek, hiszen nem lett volna biztonságos a múltjukban kutakodni. Ez folyamatos feszültséget okozott benne, amit végül Alex le is leplezett, és rendezte a dolgot, ráadásul olyan sikeresen, hogy végül tartalékos tiszt lett az amerikai hadseregben, ami később jól jött néhány alkalommal. Visszatérve az építkezési céghez, sajnos itt a társaság nem a legoptimálisabb, a férfiak szeretnek csajozni, ha van feleségük, ha nincs, esténként inni járnak, és a munkatársak között akad bűnöző is, akik olcsóbban vállalnak munkát, de egyben veszélyesek is. Az irigység és a szép Tatjána utáni vágy oda vezet, hogy Alexandernek fegyverrel kell megvédenie magukat, és végül a munkáját is otthagyja.

Ez a regény egyik csúcspontja és itt meg kell állnom, mert olyan események zajlottak, amik megrengették a hitemet. A kezdetektől megfigyelhető egy folyamat, ami itt érte el a plafont. A szerző óriási hangsúlyt helyezett a páros szexuális életére, ami a kezdeti PTSD utóhatásait leküzdve egyre jobban alakul, végül is elég hamar normálissá válik, persze át kell esniük egymás újrafelfedezésén, illetve főképp azon, hogy a férfi teste mennyi sebet kapott, ráadásul olyan tetoválásokat, amik megbélyegzők, amiket nem lehet egy strandon sem mutogatni. A dolog ezen része tehát jól alakul, persze ez a regényben konkrétan folyamatosan ismétlődő és a legváltozatosabb együttlétek leírásához vezet, ami az előző részekhez képest szokatlanul sok volt. Nem mondanám pornó szintűnek, de ha filmen látnám, akkor a fele műsoridő az ágyban zajlana. Visszatérve a konfliktusra, Alexander rossz befolyás alá került, folyton basztatják a társai azzal, hogy miért engedi dolgozni a feleségét, inni hívják, ahol kénytelen végignézni, ahogy a többiek "udvarolnak". Az meg egyre jobban idegesíti, hogy az ő felesége péntekenként nincs otthon, nem várja az ágyban. Anthony születése óta évek teltek el (14), és ennyi szex mellett sem esett teherbe Tatjána, erre is gyakran célozgatnak az ismerősök, ők maguk is rágódnak ezen. Most hosszasan el lehetne lamentálni, hogy ki hibázott nagyobbat, mert Tatjána is tesz néhány meggondolatlan kijelentést, de eljött az a pont, amikor minden a megcsalásra utalt, ami magával hozta az összeomlást. Nagyon sok részletbe kell itt belegondolni, ez egy más kor, mások a körülmények, mások az elvárások. A szerelem, a bizalom, a hűség kérdése viszont ugyanaz. Szerintem mindenki megtapasztalja az élete során, milyen az, amikor a bizalom megrendül. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Olyan súlyos konfliktus lesz ebből, ami tettlegességig vezet, amit én abszolút nem tudtam tolerálni. Egy világ omlott össze bennem és bármilyen laposkúszás következett ezután, én nem vagyok megbocsátó típus, nálam csak egyszer lehet hibázni ilyen kérdésben. Szerintem nincs különbség ebben a konkrét esetben a szándék és a valódi tett között, mert volt ennek egy komoly felvezetése, amikor pontról pontra átgondolt mindent Alexander. Számomra itt félrecsúszott a történet és már nem tudott visszatérni a korábbi imádathoz. Természetes, hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de a bántalmazás, megcsalás sajnos nálam red flag. Tatjána konkrétan azt mondja Alexandernek, hogy bármit elvisel tőle, akár verést is, de a félredugást nem. Alexander meg addig duruzsol, míg elégedetté nem tesz a feleségét több módon is, köztük azzal, hogy behatolás nem történt. Amúgy azon kívül minden, de az akkor rendben is van, meg van bocsátva. Nálam meg nagyon nem. Nekem semmi bajom azzal, ha valaki kiszeret a másikból, elválik és bemászik más ágyába. De egyidőben nem, erre nincs kegyelem. Itt meg? Tatjána épp most bizonyosodik meg, hogy terhes, felmond a kórházban és megy tovább az életük. Hangulatában teljesen már időszak következett ezután, újabb évek teltek el, született még két fiú és egy kislány a családba. Anthony felnőtt lett, elvégezte a West Point katonai akadémiát, és Vietnámba ment bevetésre, amit nagy családi konfliktus előzött meg, de miután a fiuk felnőtt, nem tehetnek a szülők semmit ez ellen. Anthony a néhány bevetés után egyszerűen eltűnik, és a történet átmegy egy háborús mentőakcióba, ugyanis az apja pár hét után már nem hisz abban, hogy előkerül, maga akarja megkeresni. Nekem a 90-es években nagy élmény volt a Miss Saigon musical, ezt most itt újra átélhettem, csakhogy egy nagyon kifordított verzióban, ahol többen haltak meg a kimenekítésben, mint amennyit kimentettek, de a lényeg ugyanaz, ha a hősnőre gondolok. Nem spoilerezek, de ez a rész nagyon nem volt a kedvemre, sőt, undorító, rosszízű az egész, sok értelmetlen veszteséggel, amilyen az egész vietnámi háború volt.
A könyv vége egy epilógus, ahol Tatjána 75, Alexander már 80 éves, persze korukhoz képest jól néznek ki és boldogok a négy gyerekükkel és számtalan unokájukkal. Mindenki magas, gyönyörű, okos, sikeres.
Még a könyv szerkezetéhez hozzátenném, hogy a szerző közbeiktatott pár elszórt fejezetet Tatjána 14 éves korából, még a boldog békeidős nyaralásából. A tanulságossága mellett volt ebben bicskanyitogató tartalom is, összességében nem láttam különösebb jelentőségét az összképhez, meglettem volna nélküle, pedig egy ponton ezek a külön fejezetek történései beépültek a főtörténetbe.

Féltem ettől a regénytől és be is igazolódott az aggodalmam. Elég megnézni a bejegyzés elején miket írtam az előző részről, amit még áthatott a mindent elsöprő és diadalmaskodó szerelem. A történet befejezése egész más. A regény első része az összecsiszolódásukról szólt, ami nagyrészt Alexander gyógyulását jelentette, és hogy megtalálják az otthonukat, a hivatásukat, megismerjék a régi-új hazájukat. Aztán következett a hétköznapi élet, amikor szembejött a valóság, a rossz és még rosszabb saját döntések, és a gonosz külvilág is teszi a dolgát. Számomra a regény csúcspontját és a második felét tönkretette a szerző, fentebb már kifejtettem mi volt ellenemre, és egyáltalán nem azt gondolom, hogy csupa jót akartam volna olvasni, hanem olyan alapvető értékekben különbözik a véleményünk, ami lerontotta az olvasásélményt. És látok Tatjánában valami oroszos megalkuvást, és ezt nagyon rühellem. Ismerek orosz nőket, akik itt élnek Magyarországon. Tényleg hasonlóak mint Tatjána, szolgálják a férfit és alávetik magukat, szóval lehet ebben valami jellemző habitus, persze távol áll tőlem az általánosítás, de pont ilyenekbe futottam bele és ez feltűnő volt. Ez nem menti fel Surát, ő a kulcsfontosságú pillanatokban  épp az ellenkezőjét tette, mint amit az eszményképem tenne, akibe én beleszerettem. Lehetséges, hogy mégis azt vártam, hogy elég volt a háború borzalmaiból, ez legyen csak egy szimplán "boldog" regény, pici konfliktusokkal, és inkább szóljon a gyerekről, akik felnőnek és tovább viszik a szülők szellemiségét. Nagyon vigyáztam, hogy ne sírjak a végén, és majdnem sikerült is. Tetszett, hogy nem végződött halállal a sztori, még akár további boldog éveket is élhetnek együtt, miután az olvasó becsukja a könyvet. 

A megfilmesítéssel kapcsolatban nemrég nyilatkozott a szerző, miszerint az évekkel ezelőtti optimista bizakodásnak vége, a jelen helyzet nem teszi lehetővé, hogy megfilmesítsék a regényt. Szerintem sincs semmi értelmi valami átírt verziónak, ha ez nem megy, akkor inkább ne legyen semmi. Mellesleg a harmadik résszel nem tudom mit kezdenének, mert az kb.38 éven felülieknek szólhatna.

Borzasztóan sajnálom, de ahogy imádtam és ezerrel ajánlottam az első két részt, ezt ugyanilyen lelkesedéssel már nem tudom. Akik szerették és teljes képet akarnak látni, nyilván elolvassák a befejezést is, én sem bántam meg, bízom benne, hogy többet nyújt majd, mint nekem.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nem egy fantáziadús választás.

 

Kedvenc karakter:  Anthony

Szárnyalás: Óriási poén volt nekem Miklós Tibor versrészlete, amit Alexander skandált magában, amikor meg akarta magyarázni a tettét.

Mélyrepülés:  Carmen

Érzelmi mérce: Az érzelmek széles skáláját élhettem meg a regényben, de nem minden esetben volt ez jóleső, legnagyobb sajnálatomra. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK
 

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni a három állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Milyen katonai rangja volt Alexandernek a fogságba esésekor?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.21. Kelly és Lupi olvas
04.24. Utószó
04.29. Szembetűnő

 

 

 

Laura Taylor Namey: A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow - A teázás és a jövő rejtelmei

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg  Laura Taylor Namey regényét, A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow - A teázás és a jövő rejtelmei címmel. Kubai ételek és angol teák találkoznak a Miami-ból érkezett lány és az angol srác ízekben és érzelmekben gazdag történetében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös

344 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 3,77

Besorolás: YA, romantikus, család

 

Váratlanul rátalál a szerelemre – és önmagára?
Lila Reyes élete a feje tetejére állt. Egy tripla tragédia után a szülei elküldik, hogy töltsön el
 három hónapot Angliában a család barátainál, hogy lazítson, és képes legyen az újrakezdésre. Ám a gyér napfényt és a miami ízeket mindenféle szempontból nélkülöző kisváros inkább rémálomnak tűnik számára – amíg nem találkozik Orion Maxwell-lel. A teabolt eladója, Orion mindenáron ki akarja hozni Lilát a gödörből, és önként vállalja, hogy a személyes idegenvezetője lesz. Winchester színes zenei életét és a kies angol vidéket megismerő Lilának nem telik sok idejébe, hogy ne csupán Orion varázsolja el, hanem maga Anglia is. Hamarosan egy új jövő kezd körvonalazódni a képzeletében – vajon mindent maga mögött kellene hagynia, amit eltervezett?

 

Egy nagyobb lélegzetű regény előtt még akartam valami könnyedet beiktatni - mindezt húsvétkor - ezért esett a választásom erre a regényre. Csini a borító, bár nem kifejezetten ugrok azonnal a rajzolt borítókra, inkább a regény megfilmesítése kapcsán látott pár kép adott igazi ösztönzést. Egy tűzrőlpattant latin gasztro-lányt képzeltem el romantikus kalandba keveredni a ködös Angliában, sok finom étel főzésével és egy kis teázással. Tulajdonképpen teljesült a kívánságom.
Lila Reyes az angliai Winchesterbe érkezésével kezdődik a regény, ami nem egy álomutazásnak indult, hiszen a családja vette rá az útra, miután otthon, Miami-ban gyakorlatilag összeomlott az élete. Elvesztette a nagymamáját, aki mellett felnőtt és aki megtanította neki a családi sütős-főzős hagyományokat. Náluk ez duplán fontos, hiszen ebből élnek, családi pékséget működtetnek, amit hamarosan Lila és a 21 éves nővére Pilar vesznek át, mert a szüleik a cukrászat felé orientálódnak ezután. Másik csapás a barátja révén érte, aki a végzős bál előtt dobta, három évi együttjárás után. Mindezek tetejébe a legjobb barátnőjével is összeveszett, mert Steph hirtelen meggondolta magát a továbbtanulás terén, és két évre Afrikába utazott egy segélyszervezetnek dolgozni. Lila összezuhant lelkileg, szívügyileg, és miután már saját magára is veszélyes kezdett lenni, a családja döntött helyette, egy angol nyár majd szépen felrázza, meggyógyítja a lányt. Nagynénje Cate, éppen Winchesterben vezet egy panziót, szíves örömest látja vendégül a nyárra.
Pár nap tespedés után Lilának hiányzik a konyha, így lemerészkedik, ahol pont kapóra jön a segítsége, ugyanis a jelenlegi pék asszonyságnak betegápolónak kell állnia pár hétre. A lány lenyűgözi a helyieket az újfajta sütikkel, falatkákkal, amit a reggelihez és a teához szolgálnak fel. Megismerkedik helyi fiatalokkal, köztük zenészekkel, művészpalántákkal és Orion Maxwell-el is, aki személyesen szállítja a teakülönlegességeket a családi boltjukból. Lila egyre jobban megszereti a kisvárost, az embereket, főképp Oriont, akiknek szó szerint új ízeket hozott az életükbe, és akik neki is tudtak igazán nagy meglepetéseket okozni. Talán még új szakmai perspektívákat is sikerül találnia az új érzelmek mellett, de minden kétséges lesz, miután hamarabb haza kell utaznia egy nem várt esemény miatt.

Empanada ala Lidl

 

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, de korántsem mondhatom tökéletesnek. Kezdem a jóságokkal: a legnagyobb pozitív hatást a főszereplő főzés iránti szeretete adta, amit csak csodálni tudok, mert be kell vallanom, hogy én személy szerint utálok főzni. Minden konyhában töltött időt feleslegesnek tartok, és tényleg csak nagyon ritkán "kedvelem" egy-egy étel elkészítését, inkább legyek gyorsan túl rajta. Ehhez képest Lila minden percét megéli a sütés-főzésnek, az előkészülettől a rendrakásig, mélyrehatóan ismeri a fűszereket, az ízek kombinációit, szóval számomra ez lenyűgöző volt. A legegyszerűbb szendvicstől kezdve a bonyolult többfogásos vacsoráig és a rengeteg süteményféléig minden ételkészítés élvezetes a leírásában, de tényleg olyan szinten, hogy még én is kedvet kaptam sütni-főzni. Konkrét receptek nem igazán szerepelnek a regényben, de a megemlített ételeket ki lehet jegyzetelni, utánuk lehet nézni. Persze vannak olyan esetek is, amikor hagyományos angol ételekhez ad hozzá valami kubait, így megbolondítja az ízeket, ezek is figyelemreméltóak. Az ételek mellett szólnom kell a teákról is, amit meg Orion szolgál fel Lilának, szisztematikusan keresve a lány kedvencét. Kicsit emlékeztetett a szitu a Csokoládé regényre/filmre, amikor Roux kedvenc ízét kereste Vianne. (Zárójeles megjegyzés a jobboldali képhez: Mindenképp ki akartam próbálni valamit az említett ételekből, olyan Kelly módra. Úgyhogy a Lidl-ben járva felfedeztem a fagyasztott kajáknál az Empanada-t, úgyhogy vettem belőle és megsütöttem krumplival, kicsicsáztam és teával felszolgáltam magamnak. Nekem ízlett, egyébként marhahúsos volt, a családnak nem annyira.)
A másik értékes adalék a gyászfeldolgozás kérdése. Ez mindig nagyon megérint a könyvekben, itt a nagymama elvesztése volt a főtéma, aki gyakorlatilag közelebb állt Lilához, mint az édesanyja. Ő adta át neki ezt a hatalmas szeretetet és tudást, ami gyakorlatilag a szenvedélyévé vált, miközben a család megélhetését is biztosítja. Szép volt az íve ennek a szálnak, Lila el tudott jutni a tragikus veszteségtől a valóságos továbblépésig, amikor megérti, mit is akar jelenteni a nagyanyja életútja, minden választása magyarázatra lel, és vigaszt, újrakezdést jelent.
Szerettem a kubai kultúrára való utalásokat, a hagyományőrzés fontosságának kiemelését, ezek a dolgok jelen voltak, de nem túltolt mértékben. Egy biztos, a család központi téma, közel állnak egymáshoz, odafigyelnek, vigyáznak egymásra, talán egy csöppet rámenősebben, mint egy átlag család.
A szerelmi szál már határeset a tetszési indexemen, nem éppen a várakozásom szerint alakult. Én úgy gondoltam az angol srác sokkal távolságtartóbb lesz, és a tűzrőlpattant Lila majd bekebelezi, szenvedélyes szerelemre lobbantva. Őszintén szólva az nem a zsánerem, ha a lány lépten nyomon gyönyörűként emlegeti a srácot, közben meg leginkább barátság van köztük. Egészen a legvégén változik valamennyire a helyzet, szóval ezen a téren bizony volt hiányérzetem.
Karakterileg Lila valóban egy szenvedélyes lány, és az elején meg is győzött, hogy megérdemli a sajnálkozást a pasija és a barátnője elvesztése miatt. Később azért ez árnyalódott, kiderült, mennyire szereti elrendezni mások dolgait. Vicces volt, ahogy például akkor is kényszeresen változtatott a recepteken, mikor nem kellett volna, pedig ötször elmondta, hogy ez nem az ő konyhája. Sokak életével megtette, hogy valamilyen szinten beleszólt, aztán meg csodálkozott, hogy mindenki a saját útját járná inkább, kéretlen iránymutatás nélkül. Volt miért magába nézni, örültem a változásnak, ami végbement benne, egy kis önreflexió csodákra képes.
Orion abszolút beleillet a sztereotip angol srác karakterébe, úriember volt, semmi harsányság, okos és kedves. Meg akarta ismerni Lilát, megérteni a lelkivilágát és segíteni neki, közben szórakoztatóan megismertetni vele a környéket és Londont. Neki is volt némi családi problémája, ez közelebb is hozta őket egymáshoz. Szerepelt még rengeteg családtag és barát karakter, akik nem is lehettek volna különbözőbbek, az otthoniak hangosak, aggódók, az új angol ismerősök/barátok egy csendesebb társaság, de vittek tartalmat a történetbe.

Pár dolgot meg kell említenem, ami nem volt ínyemre, például az ismétlődések, a kubai származással kapcsolatban, amit elsőre és másodszorra is felfogtam, később úgy éreztem oldalanként újra megemlíti a szerző, de minek. Aztán volt néhány tinédzser a regényben, akik 16-18 éves korukra már kiforrott művészek voltak. Világhírnévre törő énekesnő, dalszerző, zenekar és festő. Én aki minden ya/na könyvben a főiskolára készülésről olvasok, nekem ez itt nagyon furán jött ki. Persze nem az, hogy valaki tehetséges, inkább az, hogy ennyi idősen már fix az életútja. Lila például vezet egy pékséget, otthon és Angliában is, azért ehhez a szinthez nem elég a tudása, és szörnyű lett volna a regény vége, ha másképp alakul, mint ahogy. A fejlődésnek utat kell adni, 18 évesen még nincs vége egy szakma megtanulásának. 

Összességében mégis azt mondhatom, nagyon örültem, hogy a kezembe akadt a regény, élveztem a főzéseket, rávett, hogy utána nézzek pár kajának, még a lányomat is segítségül hívtam, hogy helyesen ejthessem ki a spanyol szavakat. Nagyon várom a regényből készülő filmet is, kíváncsi vagyok, mennyire lesz sikeres az adaptáció. A színészek mindenesetre szimpatikusak: Maia Reficco (Pretty Little Liars: Original Sin), Kit Connor (Heartstopper)

Képek:  Saját és IMDb

 

Borító: Cuki, a srác hasonlít a filmbéli színészre.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Minden sütés főzés egy élmény volt.

 

Mélyrepülés: Lila önzősége.

Érzelmi mérce: A szerelmi szál teljesen a young adult keretei között maradt, jelentős érzelmi amplitúdókat a gyászfeldolgozás vált ki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

 

 NYEREMÉNYJÁTÉK

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni az öt állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Hogy hívják Lila nővérét?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.17 Kelly és Lupi olvas
04.19 Zakkant olvas
04.23 Readinspo
04.25 Kitablar
04.27 Spirit Bliss - Sárga könyves út

 

 

 

Holly Jackson: Jó kislányok első gyilkossága (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz #0,5)

 

Holly Jackson nagysikerű Jó kislányok… trilógiájának előzménytörténetében a fiatalok Reginald Remy gyilkosát keresik, ám ezúttal csupán játékból. Az 1920-as évekbe helyezett detektívjáték résztvevői mindegyike egy karaktert játszik, de vajon ki a tettes?

Tartsatok bloggereinkkel, és vegyetek részt ti is a nyomozásban!

Ne felejtsétek, hogy egy szerencsés olvasónk a turné végén meg is nyeri a Kolibri kiadó jóvoltából a Jó kislányok első gyilkosságát!

Kolibri kiadó, 2024

148 oldal

Fordította: Horváth M. Zsanett

Goodreads: 3,81

Besorolás: YA, ifjúsági, krimi

HAT GYANÚSÍTOTT, HÁROM ÓRA, EGY GYILKOSSÁG…

A házban halk jazz muzsika szól, miközben az 1920-as évek divatja szerint öltözött fiatalok igyekeznek fényt deríteni arra, hogy ki ölte meg Reginald Remyt.

Még az is lehet, hogy Pippa Fitz-Amobi a gyilkos.

A Little Kilton-i társaság ugyanis detektívjátékot játszik, amely tele van változatos feladatokkal, titokzatos üzenetekkel és persze intrikákkal. Pip nyomozói vénája pedig már itt is megmutatkozik, sőt, az este végén egy merész ötlete támad…

A Jó kislányok első gyilkossága Holly Jackson nagysikerű Jó kislányok… trilógiájának előzménytörténete.

Nem volt annyira rég, amikor az alap trilógiát olvastam és tényleg nagyon szerettem. Ezért nem volt kétséges, ha az írónőnek lenne még mondanivalója velük kapcsolatban, akkor azt nagyon szívesen "meghallgatom".

Forrás

A történet szerint a kis baráti társaság meghívást kap egy nyomozós partira, ami az 1920-s évekbe viszi őket vissza, a Remy udvarházba, ahol az idős Reginald Remyt meggyilkolták a születésnapján. A gyilkos pedig természetesen a meghívottak között van, hiszen egy elzárt szigeten van az udvarház, ahonnan se ki, se be nem lehet menni észrevétlenül. A kis társaság mindegyike külön szerepet kap és még ők sem tudják előre, hogy ki lesz a gyilkos...

Egyszerűen imádtam újra a kis csapattal lenni és velük együtt átélni ezt a partit, ahol finom pizza mellett, próbáltak rájönni arra, hogy ki is ölte meg az idős Reginaldot. Mindenkinek volt saját forgatókönyve, voltak elrejtve nyomok, bizonyítékok és természetesen szükség volt mindenkinél egy kis színészi beleélésre is, hiszen sok esetben el kellett hitetni a többiekkel, hogy mit csinált (vagy nem) az adott szereplő. És persze szükség volt nagyon jó megfigyelőképességre is, amivel persze főhősnőnk Pip volt a leginkább megáldva.

A többiek inkább szórakoztak egy jót, hol elvicceskedték a dolgot, hol csak jól érezték magukat, de Pip.... na ő azonnal felvette a "Sherlock Holmes jelmezt" és attól függetlenül, hogy ő is egy volt a gyanúsítottak közül, nyomozni kezdett.

Persze ennyire nem volna szabad ezt komolyan venni, ahogyan Pip teszi, de hát ismerjük őt már nagyon jól, tudjuk, hogy semmit nem vesz félvállról, így amikor a végén mindenkinek el kellett mondania, hogy kit is gyanúsít, nem véletlen, hogy ő tudja a legösszeszedtebben, legkomolyabban előadni azt, hogy mi is történt és ki volt az elkövető.

Az írónő ezzel a kis történettel nagyon meghozta a kedvemet ahhoz, hogy részt vegyek egy ilyen partin, szerintem rettentő szórakoztató és érdekes is egyben. Utána is nézek, hogy itthon is szerveznek-e ilyeneket:). 

Összességében nagyon jól szórakoztam és mindenkinek ajánlom, aki már olvasta a trilógiát, de még szeretne vissza térni a főhőseink közé egy rövid időre. Azt viszont nem javaslom, hogy ezzel kezdjétek a sorozatot (még akkor sem, ha ez 0,5 résznek van jelölve), hiszen sokkal élvezetesebb, ha már jobban megismeritek a karaktereket és tudjátok, hogy ki kicsoda és mi a háttere. Ez a rövidke történet erre nem ad lehetőséget, így azoknak, akik nem ismerik a csapatot, kevésbé lesz szerintem élvezhető.

Borító: Szerintem nagyon jól sikerült, utal a történetre és figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Pip

Szárnyalás: Maga a program

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: - 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Detektívjátékunk az 1920-as években játszódik, és a fiataloknak a korhűség kedvéért be is kell öltözniük a kapott karakterüknek! Úgy döntöttünk, hogy keresünk nektek néhány olyan filmet, ami erről az időszakról szól, és ki kell találnotok a címüket az állomásokon található képek alapján!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

[Blogturné Klub]

Április 10 - Hagyjatok! Olvasok!

Április 12 - Kelly és Lupi olvas

Április 14 - Fanni’s Library

Április 16 - Csak olvass!

Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout #3)

Végre megjelent Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk regénye a Pioneer Books Kiadó gondozásában. Az érzéki romantikát, szívszorító drámát és humort elegyítő Knockemout-sorozat harmadik részéből kiderül, hogy még egy rosszfiú is megtalálhatja a boldogságot a megfelelő nő mellett. Tartsatok bloggereinkkel, és a játék megfejtéséért cserébe megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt.

Pioneer Books 2024.

696 oldal

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Goodreads: 4,44

Besorolás: felnőtt, romantikus, erotikus, kisváros

Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…
Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian - csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer - ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.
Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.

A Knockemout sorozat első két részét is nagyon szerettem, az Amin sosem leszünk túl és az Amit sosem fedünk fel egyaránt 4,5 csillagot kapott, de a harmadik rész bekerült a kedvenceim közé kerek öt csillagosan, akkor is, ha volt néhány apró szemöldökráncolásom az olvasás során. Ezeket teljesen ellensúlyozta az a nagyszerű szórakozás, ami az első laptól az utolsóig végigkísért. Maga a szerző is kitért arra tényre a regény végén, hogy mennyire hálás ennek a sorozatnak, hiszen ennyi oldalszámon keresztül nyilván fejlődött az írása, és ez teljesen igaz. 

A korábbi részekben sokszor megvillantotta már a szerző Lucian karakterét, minden egyes alkalommal, amikor megjelent a színen, leuralta azt, és olyan lenyűgözően tette, hogy már hatalmas várakozással tekintettem a Sloane-Lucian regényre. Tudni lehetett, hogy kettejüknek kapcsolata a régmúltba nyúlik, egy-két elejtett mondat már részletezte, hogy fiatalon közel álltak egymáshoz. Végre kiderültek a részletek, szép lassan, a fejezetek közé illesztve, mindkét szemszögből olvashattam a múltról. Nekem különösen tetszett a regényben ez a 22 évvel korábbi idővonal, hiszen akkor 16-18 évesek voltak a főszereplők, így sikerült egy kis young adult zsánert is belecsempészni ebbe az amúgy sistergős jelenetekkel alaposan megtűzdelt felnőtt románcba. Azzal, hogy megismertem őket ilyen fiatalon is, sokkal közelebb hozta hozzám a karakterüket, egyébként is imádom a beszökést az ablakon, a nagy beszélgetéseket, a titkos barátságokat, még a közös tanulást is.

A korábbi részekből már tudtuk, hogy ezek ketten nem bírják egymást, állandó a beszólogatás, vagy épp látszólag figyelmen kívül hagyják a másikat. Most viszont kénytelenek találkozni, hiszen Sloane apjának a temetésével indul a történet (egyébként időben nem sokkal a második rész után vagyunk). Sloane szülei, Simon és Karen közel álltak Lucianhez, fiukként kezelték, aki nagyon sokat segített Simon orvosi kezelése kapcsán, volt mit meghálálni, hiszen annak idején Simon segítette ügyvédként a börtönből való szabadulása érdekében. Már korábban a kórház közelébe költöztek, így most Sloane egyedül él a régi házukban, melynek a szomszédságában áll Lucian régi háza. Sloane 16 éves volt, mikor felfedezte, hogy a szomszédban nincs minden rendben, Lucian apja rendszeresen verte a fiát és a feleségét. Odáig fajult a bántalmazás, hogy rendőrségi ügy lett belőle, Sloane hívta a 911-et, pedig megígérte a fiúnak, hogy soha nem avatkozik bele. Lucian többé nem bízott meg a lányban és nem állt szándékában megbocsátani neki. Húsz év telt el, Lucian gazdag cégtulajdonos lett, arrogáns, hideg, kemény főnök. Külsőre pedig kidolgozott testű, magas, jóképű pasi, aki mellett eddig egy nő sem tudott tartósan megmaradni. 

Sloane könyvtáros lett Knockemoutban, különböző társasági és kulturális eseményeket szervez, élvezi a munkáját, igazi könyvmoly. Csakhogy kissé elszaladtak az évek, mostanában döbbent rá, hogy ketyeg az óra, és mielőbb szeretne családot alapítani, hiányzik az életéből egy szerető társ, aki egyben jó apja is lehetne egy gyerekseregnek. Sloane elkezd randizgatni és ezzel lavinát indít el, emlékezzünk vissza Lucian reakcióira, amikor korábban próbált pasizni, ez most hatványozódik. Végül Lucian köt ki az egyéjszakás kalandra foglalt szállodai szobájában, és megnyílnak a mennyek kapui. Amit itt elkezdtek, azt bizony nehéz abbahagyni, mert túl jól illenek egymáshoz, de Luciannek esze ágában sincs tartós kapcsolatba kerülni, így borítékolható az újabb összeveszés. Közben a háttérben tovább folyik a nyomozás a sorozaton átívelő bűncselekmény felgöngyölítése érdekében, itt is vannak fejlemények, amik aggodalomra adnak okot. Végül Lucian úgy dönt, el kell távolodnia Sloane-tól mert csak így tudja megvédeni, Anthony Hugo kifejezetten az ő szeretteire vadászik.

Lucian bizony hosszú és nehéz úton kell, hogy keresztülmenjen, mire eljut a teljesen nyilvánvalóig, Sloane az egyetlen nő a számára. Hiába tudom én olvasóként, mi lesz a vége, attól még nagyon klasszul végigizgultam minden fordulatot. Értékeltem, hogy Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat. A leglényegesebb következtetésekre azonban nagyon későn jött rá, abban is, hogy Sloane nem volt hibás, kizárólag jót akart, és abban is, hogy milyenek is valójában a saját érzései. Mennyi elpazarolt év, fáj erre gondolni, mégsem tudok teljesen haragudni rá, mert olyan fordult elő ebben a regényben, ami nem túl sűrűn, 100x jobban tudtam azonosulni a férfi főhőssel, mint a nővel. Ez nem Sloane hibája, ez Lucian érdeme. Ha pasi lennék, tudnék ilyen lenni szíves örömest, mindig kimondva amit gondolok, szeretek szarkasztikusan szurkálódni is, és soha nem kéne kedvesnek lennem, ha nem akarok, még a haragtartás is stimmel. Imádtam a karakterét, nagyszerűen szórakoztam rajta, álompasi is egyben, de inkább egy álomkarakter. Olyan, aki kívül belül maximálisan eltalált, és pont jó így, ahogy van.
Sloane-ra visszatérve hozzáteszem, nagyon valós volt a karaktere, az érzései, a reakciói egy két lábbal a földön járó nőre utaltak, aki erős és független, okos és gondoskodó, és akit kétszer is mélyen megbántott Lucifer. (Ha pipa vagyok rá, én is így hívom magamban.) Sok közös pontot találtam vele ízlés terén, én is nagy rajongója vagyok Shania Twain-nek, minden említett dal kedvencem volt. És a megemlített könyvek, édes istenem, leesett az állam, mikor kiderült, mi volt a 16 éves Sloane kedvenc regénye, amit az anyjától vett kölcsön: Kathleen E. Woodiwiss: Shanna regénye. Imádom azt a történetet, de a többi említett könyvet is részben ismerem, illetve felírtam magamnak, hogy minél előbb elolvashassam, élükön az Éjfél Könyvtárral. Imádtam, hogy valódi könyvek kerültek a történetbe. (Sajnos végig Éjféli Könyvtárként volt említve.) 
A szerelmi szál - ki ne tudná merre halad ez a cselekményszál - mégis megdobogtatta a szívemet, izgultam értük, és közben csodáltam a spicy jeleneteket, amik szerintem ebben a részben voltak a legjobbak a sorozatból. Talán a viccelődés, a beszólogatás miatt, de felülmúlta az előzőeket. Ezek ketten olyan szellemes, vicces szócsatákat vívtak, amin dőltem a nevetéstől. A humor egyébként az egész sorozat egyik fő erőssége, amit imádnak az olvasók.
Szerintem nem is kell megemlítenem, mennyire jó volt találkozni a korábbi szereplőkkel, zajlik az élet tovább a kisvárosban, ott a nyomozás is, na meg a sok szerelmespár, Steph és Jeremiah párosából egészen sokat kaptam. Meg kell említenem a bromance hármas tökéletességét, amihez Nolan is csatlakozott immár, és külön öröm volt nézni, ahogy a Morgan testvérek védték Sloane-t, a verekedős rész haláli volt, én is kifeküdtem a végére - a röhögéstől. Knox és Nash, menő álompasik vagytok, de Lucian rátok vert.
Én nem tudok panaszkodni a könyv dinamikájára sem, elfogadtam a történések ütemét, egyszerűen imádtam olvasni, pont jó volt, ahogy a szerző megírta. Olyan érzelmeket mozgatott meg bennem és olyan sokrétűeket, egyszerűen nincs már hely hogy részletezzem. Nekem alig három éve halt meg apukám, úgyhogy a gyászfeldolgozás friss és ismerős volt. Aztán ott volt a kapcsolat Sloane szülei és Lucian között, az erre vonatkozó Simon idézet szerintem mindent elmond: "Ha választhattam volna egy fiúgyermeket, az te lettél volna. Vigyázz a lányaimra."
A lelke összetört a valódi szülei miatt, de Sloane szüleiben újakra talált, amit igyekezett meghálálni.
Az epilógusban természetesen mindenki úszik a cukorszirupban, de kit érdekel, örömmel láttam a tíz évvel későbbi énjüket. Igazából még arról is szívesen olvastam volna, hogy az elmúlt húsz évben hogy alakult az életük részletesebben, bár akkor ezer oldalig meg sem állt volna a szerző.
Ami komolyabb homlokráncolást okozott, az az utolsó fordulat, ami erőszakosan hangzott, komoly támadás tulajdonképpen, mégis szinte komikus volt az egész. Részletekbe nem mennék bele, hamar vége lett, és megoldódott a helyzet. Emellett volt pár szófordulat, ami magyarul nyilván nem úgy jött át, ahogy eredetiben, de erről igazából senki sem tehet.

A szerző ezzel a könyvével, sorozatával beírta magát a kedvenceim közé, szívesen fogom olvasni a következő regényeit és szívből ajánlom minden romantika rajongónak.

Képek: Pinterest

Borító: A borító gyönyörű, a cseresznyevirág jelentése is értelmet nyer.

 

Kedvenc karakter:  Lucian, Sloane

Szárnyalás: A visszaemlékezős részek.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Kb 50% után felizzanak a lapok, szerintem a sorozatban itt a legminőségibb az erotika, és persze minden részletében vállalható.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

Nyereményjáték:
 

Mostani blogturnénk minden állomásán a Knockemout sorozat valamely főszereplőjének családnevét kell összeállítanotok a közreadott, megkevert betűkből, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, méghozzá a keresztnévvel kiegészítve. A ráadás kérdés megválaszolásával pedig még tovább növelhetitek a nyerési esélyeteket! 

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  OILLRNS

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
04.02. – Angelika blogja
04.05. – Fanni’s Library
04.08. – Kelly & Lupi olvas
04.11. – Pandalány olvas

Márciusi összegzés

Gyorsan elrepült a március, ezzel az első negyedév is lezárult. A hónapot az Újra meg újra nyitotta Lynn Pantiertől, nagyon vártam a regényt, idén ez volt nekem az első jelenkori tini romantikus komédia, persze egy kis komolysággal vegyítve. Szerencsére hozta is a remek szórakozást, megkapta az ötöst, csak szólok, hogy a szerző weboldalán ehhez a könyvhöz is tartozik kiegészítő szemszög és kimaradt jelenet. Ezután Ana Huangtól a Twisted Lies következett, mely a Twisted sorozat befejező része. Kevésbé volt meredek az erotikus tartalom, mint az előző részekben, a karakterek és a történet pedig rendben volt, szerettem olvasni Stella és Christian párosáról. Műfajt váltottam a kövi történettel, ugyanis Hana Tooke: Éjféli kalandok regénye következett, ami a félrevezető cím ellenére egy middle grade regény, 10-12 éves korosztálynak szól. Volt ugyan benne egy kisebb megtorpanás, de összességében aranyos regény, arról szól, hogyan találja meg Ema önmagát, na meg barátaival a bűnügy megoldását, mindezt az 1800-as évek végi Prágában. Hangulatos történet, négy pontot kapott. Ezután következett a havi féltégla, Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk 696 oldalas regénye, mely akár a hónap könyve díjat is megkaphatná, nagyon-nagyon szerettem mindenestül. Lucian Rollins az a pasi, aki bőrébe belebújnék, ha választani kellene, melyik főhős lennék az életben is. Áprilisban lesz blogturnéja, majd linkelem később. Természetesen kedvenceléses öt pontot kapott.

Ezután viszont a hónap csalódása ért, ugyanis On Sai Vágymágusok sorozatának első részét vettem a kezembe. Az Álruhában regény sajnos nem az én ízlésem, nagyon sok ponton borzolta az idegeimet, csaknem félbe is hagytam. Van ilyen. Látom Molyon mennyire szeretik, semmi gond nincs ezzel, viszont találtam pár sorstársamat is, szóval én sem vagyok egyedül a kétségeimmel. Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e róla véleményt, végül ide a blogra nem, a Molyra viszont írtam pár mondatot. Egy pontot adtam rá.

A következő olvasmányom a manapság felkapott szerző, Rebecca Yarros egy régebbi sorozatának harmadik része, a Beyond What is Given - Többet érdemelsz. Annak idején a katonai szál miatt kezdtem bele a Tiéd vagyok sorozatba, tetszett is az első két rész. Most új stílusban, új sorozatcímmel jelent meg ez a könyv, szórakoztató volt némi idegesítő aspektussal, végül négy pontra értékeltem, és remélem hamar kijön a maradék két rész. Igazából a húsvéti négy napos ünnep alatt nem akartam még egy könyvet elolvasni, mégis úgy alakult, hogy tologatom a többi fontos dolgomat és inkább haladok a könyvekkel. Áprilisban lesz blogturnés Laura Taylor Namey: A Cuban Girls Guide to Tea and Tomorrow - A teázás és a jövő rejtelmei regény, mely április 16-án jelenik meg a KMK-nál, és hamarosan érkezik a filmfeldolgozás is. Egy kubai származású amerikai lány angliai kalandjairól szól, akit a családja szívbéli és lelki problémák miatt küldte ide, Lila pedig jól megfertőzi a környezetét a kubai kaják iránti szeretettel. Persze a szerelem sem marad el... Korábban azt hittem idősebbek lesznek a szereplők, de totál young adult, a komolyabb fajtából, ja és az olvasás alatt tuti megéhezel, megszomjazol. Jó volt, négyest fog kapni. Így összesen 3124 oldalt olvastam, és 7 könyvet fejeztem be.

7 könyvvel gazdagodtam márciusban, hónap elején érkezett a már említett Amit magunk mögött hagyunk, aztán idén először rendeltem 6 könyvet magamnak, névnapra, húsvétra, vagy csak úgy. Nagyon sok jót hallottam Cora Reilly maffiás könyveiről, így beszereztem hármat: A vágy hatalma, a Becsület és a Kötelék regényeket. A másik három L.J. Shen Bostoni bikák sorozatának három hiányzó darabja, melyből eddig csak a 4. rész volt meg (amit még akciósan vettem korábban).

Az áprilisi tervek képlékenyek, egy biztos, most kerül sorra Paullina Simons: A nyári kert könyve, ez lesz a havi féltégla a maga 880 oldalával. A hónap második felében blogturnés lesz, szerintem elleszek vele minimum 10 napig... Jön még biztosan Amie Kaufman - Meagan Spooner: Their ​Fractured Light – Megtört fényük (Lehullott csillagok 3.) Nagyon kíváncsi vagyok erre a befejezésre, ezt egyéni reciként vállaltam. A többi még nekem is meglepetés lesz! Folyt.köv.

 

Rebecca Yarros: Beyond What is Given - Többet érdemelsz (Tiéd vagyok #3)

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

408 oldal

Fordította: Papp Fruzsina

Goodreads: 4,31

Besorolás: new adult, katonaság, romantikus

Grayson Masters hadnagy az Apache helikopteres kiképzés sikeres elvégzésére koncentrál. Semmi szüksége arra, hogy gyönyörű új szobatársa, Samantha Fitzgerald elterelje a figyelmét. Bár Sam nagyszájúsága és szabad szelleme ellenállhatatlanul irritáló, Grayson nem tagadhatja a kettejük között pattogó szikrákat, bármennyire is igyekszik.
Samet épp kirúgták a főiskoláról. És ugyan semmi joga Grayson titkai után kutatni, megpróbálja lebontani a falakat, melyeket a férfi maga köré épített. Ám minden egyes védőfallal, amit áttör, a sajátjai közül is ledönt egyet, és Sam nincs felkészülve az igazságra: egy másik nő már régen elrabolta Grayson szívét.
Sem Grayson, sem Sam nem engedheti meg magának, hogy szerelmes legyen. És amikor átlépik ezt a határt, és fény derül a titkokra, megtanulják, hogy néha a meghallgatott imák azok, amelyek a poklok poklát járatják meg veled.

A szerző a Fourth Wing miatt igencsak felkapott lett, így nem csoda, hogy a korábbi megjelenésű Tiéd vagyok sorozat megkapta a várva várt a folytatást. A sorozat első része a Full Measures  2017. karácsonyára jelent meg. Itt a blogon akkor Lupi értékelte négy pontra, én később olvastam, 2021-ben, ugyanennyit adtam rá. Nagyon tetszett a katonai szál, de volt ami jócskán idegesített benne. Másoknak éveket, nekem csak egy évet kellett várnom a folytatásra, a második rész az Eyes Turned Skyward - Nézz az ég felé címet kapta, 2022. áprilisában jelent meg, ezt a rész én értékeltem itt a blogon 4,5 pontra. Ez már sokkal érzelmesebbnek bizonyult, és a szívbetegség miatt izgalmasabb, különlegesebb olvasmánynak éreztem. Újabb két év elteltével most megkaptuk a várva várt harmadik részt a sorozatból, amire elsőre rá sem ismertem. Ugyanis a borító stílusa megváltozott, igaz ez is "eredeti", de nekem annyira semmitmondó, hogy napokig gondolkoztam, hogy egyáltalán elolvassam-e. Nekem igenis tetszett a korábbi stílus, abszolút a new adult könyvekre jellemző, a sorozathoz maximálisan illő volt, és őszintén megmondom, bosszantó a kiadó magyarázata. Az első két részből már alig van raktáron, és ha már újranyomják, legyen ez az új stílusú. Így lesz egységes.... csak nem az én polcomon. Ja még az is érv volt, hogy a sorozat ötödik részének borítója amúgy is színes. Hát de azon is a stílus egységes és megvan az oka a színesedésnek is. Ja és még egy alapvető változás: eddig Tiéd vagyok sorozatcímmel futottak a könyvek, ám most átváltottak a Flight & Glory -ra ami azért elég zavaró jelenleg, nyilván az utánnyomáson már ez lesz, a könyves felületek mint a Moly meg a blogok, az kit érdekel, majd valahogy megoldják... Na mindegy, nekem ez csalódás, de végül is a tartalom értékelését a külső nem befolyásolta.

A regény önmagában is olvasható, de a teljes élmény megkívánja ismerni az előzményeket, hiszen a sorozat gerincét a pilótaképzőbe járó katonatársak barátsága adja. Az első két részből már megismerhettük Grayson Masterst, mégpedig egy rendkívül magába zárkózó, titkos utakon járó, ugyanakkor bajtársias,  rendes fickóként. Minden szabadidejét a tanulásra fordítja, nagyon fontos neki, hogy az elsők között legyen, hiszen a legjobbak kerülhetnek olyan pozícióba, hogy választhatnak állomáshelyet, és ő a családja közelébe akar majd kerülni. Amikor csak teheti most is hazarepül, akármilyen rövid időre is, de valami titok hazahúzza, amiről a többieknek fogalmuk sincs. A közös szállásukon megüresedik egy szoba, és Gray beleegyezik, hogy "Sam" beköltözzön, de amikor először találkoznak, leesik az álla, mert Sam nem srác, hanem Samantha, Josh, Jagger és Ember közeli barátja. Ő nagyon is nőies nő, hosszú lábakkal és a legzöldebb szemekkel, amit valaha is látott. Sam-et kirúgták a coloradói egyeteméről, mert pofán vágta nyilvánosan a professzorát, és miután végig kilincselte a lehetőségeket, csak a helyi fősulin kapott helyet. Dolgoznia is kéne, hogy fizethesse a tandíjat, de kevés a lehetőség, így majdnem a sztriptízbárban köt ki, Gray végül kicipeli és beajánlja őt a helyi edzőterembe, ahol kap munkát. Lassan barátokká válnak, akik között tagadhatatlan a vonzalom, mégis a titkaik miatt nem akarnak érzelmileg közelebb kerülni egymáshoz. Aztán azok a falak elkezdenek téglánként leomlani, fájdalmasan, nehezen, de megállíthatatlanul.

Gray családjára nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet a négy lánytestvére, a szülei, miért rohan mindig haza, mi lehet a háttérben. Nos, aki nem akar semmilyen spoilert, az csukja be most az oldalt, mert egy részletet muszáj leírnom, mert enélkül csak a levegőbe beszélnék. Grayson öt évvel ezelőtt egy autóbaleset részese volt, aminek következtében kómába esett az utasa, Grace, a korábbi barátnője. Azóta amikor csak tudja, látogatja a kórházban, beszél hozzá, felolvas neki, pedig a lány csak néz maga elé, nem mutat semmi tudatra ébredést. Ez a helyzet iszonyatosan nyomasztja a srácot, hiszen Grace gyerekkora óta a barátja, a gimi alatt szerelemmé is alakult a kapcsolat, míg a 18. születésnapján megtörtént a baleset. Gray öt éve nem közeledett máshoz, érzelmileg nulla, ezzel a háttérrel nem képes kapcsolatot kialakítani. Ebbe a helyzetbe robban be Sam, a sodró lendületével elvarázsolja Graysont, képes arra, hogy bemásszon a bőre alá, újra érző emberré tegye. Olyan szépen alakul közöttük a kapcsolat, gyönyörűen illeszkednek egymáshoz, stb. Aztán jön a nagy BANG. Grayson meghívja a társaságot magukhoz egy hétvégére, és nem találjátok ki, de kiderül minden. Nem csak Grace létezése, hanem a pilótaképző is, ugyanis Grayson szülei nem is tudták, milyen suliba jár, és milyen hivatást választott. Az apja különösen ellenzi ezt, hiszen neki a családi vállalkozást kellene tovább vinnie, pedig az egyik nővére helyt áll ezen a fronton, de hát mégsem az egyetlen fia. 

Sajnos némileg lelombozódtam, amikor a Grace szálról lehullott a lepel. Vagyis inkább az zavart, hogy ez a harmadik fél ennyire jelen van, és később még inkább jelen lesz. Egész másfelé vitte a sztorit, hogy finoman fogalmazzak egy brazil szappanopera felé. Túl sok lett a dráma. Viszont az érzelmi része is erős volt, tehát nem volt olyan pont, amikor szerettem volna inkább félbehagyni a sztorit, azt azért nem. Egy aspektus viszont eszembe juttatta a sorozat első részét, annyira hasonló volt a felütés, nem hittem a szememnek. Itt is behozta a szerző a rendkívül rosszindulatú, irritáló családtagot, akit annyira de annyira lehet utálni, hogy az már hányinger. 

Samantha belevaló karakter, értékeltem benne, hogy kiáll magáért, nem akar második lenni egy kapcsolatban, képes küzdeni a végletekig. A múltjával kapcsolatos cselekményszál megdöbbentő, csúnya dolgok derültek ki, és kifejezetten tetszett, ahogy végül összefogta az érintetteket és intézkedett. Tetszett továbbá a határozottsága, ahogy el akarja érni a céljait, az iskolával kapcsolatban hajthatatlan. Graysonnal az első találkozáskor fellobbannak a szikrák, és megkezdődik kettejük között a tánc, ami lassan épülő volt, egyben hullámzó is. Talán a váltott szemszög miatt volt, de  Sam hol elgyengült, ha Gray közelében volt, hol meg megacélozta magát és ellenállt, nem hitt a szavaknak, én meg nem tudtam melyikük oldalára álljak, Gray többnyire összezavart. A bizalom kérdése végig ott lebegett a történetben.

Grayson nem nyert meg magának, pedig az elején reményteli volt, a zárkózottsága és visszautasításai mellett gondoskodó is tudott lenni. Később pedig egyszerűen nem volt őszinte, ezzel pedig az önzőségét emelte ki és ezt nem tudtam megbocsátani. Ugyanakkor olvashattam a belső vívódásait, ami meg szívfacsaró, az apja dolgai csak rátettek egy lapáttal. De mindent egybevetve nem éreztem olyan mértékű küzdelmet Sam-ért, amit megérdemelt volna, nem stimmelt a viselkedése a szavaival. 

Ami megmentette a regényt, az egyrészt a párosunk közötti kémia erőssége, kellemes mértékű  szenvedélyes szerelmi jelenettel, hát ez az, ami Rebecca kisujjában van. A másik a végkifejlet, voltak igazán meglepő fordulatok, válasz került a kérdésekre, és természetesen a boldog befejezés a cuki epilógussal sem maradt el. Nem felejthetem el megemlíteni, hogy a korábbi részek karakterei rengeteget szerepeltek itt is, emelték a hangulatot jó pár vicces beszólással, jó volt újra látni őket.

Összességében nem mondhatom, hogy imádtam, de nem is bántam meg, hogy elolvastam a regényt, sokkal többet adott, mint egy átlagos romantikus regény, ugyanakkor ennél picit többet vártam, például katonai vonatkozásban. Nagyon bízom benne, hogy sok lesz az eladott példányszám és megjelenik a maradék két rész is belátható időn belül, mert ahogy beleolvastam a sztorikba, nagyon jónak tűnnek. 

Kép: Eredeti borító

Borító: A bejegyzésben már kifejtettem.

Kedvenc karakter: Sam

Szárnyalás: -

 

Mélyrepülés: Grace karaktere úgy ahogy van.

Érzéki mérce: Átlagos, new adult szintű,  nincs túltolva az erotika.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ